|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégBörtönpalotaTamás Amaryllis
Fontos film. Arról, hogy minden szavunk, minden tettünk olyan erőket indít el, olyan hatásokat provokál, amely végül visszahat ránk. Magasrendű szándékaink, egyszerű vágyaink is – jobb belátásunk ellenére – lehetetlen helyzetekbe, alig elviselhető válságokba sodorhatnak. Akár egyetlen rosszul hozott döntés, óvatlan pillanat... A Börtönpalota látleletszerű pontossággal, mégsem didaktikus, hanem élvezhető történetmeséléssel követi végig két tizenéves amerikai lány kissé hóbortosnak induló thaiföldi vakációját, egészen a pokoli zűrzavarig, majdhogynem az őrületig. De nemcsak azt. Megérteti, hogy a démoni körülményekért balsorsuk meglódítói maguk az áldozatok. A „laza”, felelőtlen gondolkodásmód...
A film erénye, hogy mégsem kioktató, inkább tisztánlátó. A nyomasztó impulzusokat antitoxinnal vegyítve ábrázolja – s így valamiféle derűs bizakodással tölt el a dolgok végső, „szerencsés” kimenetele. Amikor a két lány – már börtönlakóként – megváltoztatja életszemléletének alapjait, s nem külső jelenségeket – kábítószer-kereskedelem –, hanem saját belső magatartását ismeri el a fatális sérelmek kiváltó okaként, ez az átcsoportosítás döntő módon megváltoztatja az erőállapotokat is. A hegycsuszamlásszerű megpróbáltatások izzó, inspiratív erőkké válnak. A vég nélküli bonyodalmakból az egyetlen kiút a kitartás; az alantas szándékokat, a félelmet, a csüggedést száműzi az önnevelés. Hőseink sorsot cserélnek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1485 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
