|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégJefferson PárizsbanSchubert Gusztáv
Jefferson Párizsban. Van-e honunkban, kinek szívét e cím meg ne dobogtatná? Legalább annyira, mint mondjuk a Petőfi Mezőberényben. Aligha, saját Pantheonunk nagyjainak életét sem ismerjük, az a fajta filmsztároknak kijáró heves érdeklődés pedig, amely az amerikaiak nem csekély részét arra készteti, hogy életében legalább egyszer elzarándokoljon a Fehér Házba, a Lincoln Memorialhoz, mérföldes sort kivárva felliftezzen a Washington-obeliszk süvegébe, mifelénk végképp ismeretlen. Ha mégis volna bennünk hajlandóság egy hajdanvolt amerikai elnök hálószobájába beleskelni, elveszettnek fogjuk magunkat érezni eme legendás biográfia második fejezetében. A filmben bőséggel sorjáznak ugyan utalások Jefferson elő- és utóéletére, de az elejtett félszavakból az amerikai történelemben járatlan néző ugyan össze nem rakja, hogy mi volna itt a dráma. Pedig érdekes sors, izgalmas karakter sejlik elő a történetből. Jeffersonban együtt él a vidéki remete és a világtörténelmet formáló politikus (ő szerkeszti meg a modem demokrácia alapszövegét, a Függetlenségi Nyilatkozatot, 1784-89 balsejtelmű éveiben párizsi nagykövet, 1801-1809 között az Egyesült Államok elnöke), a lelkesült demokrata és a rabszolgatartó, aki virginiai földbirtokosként százötven feketének parancsol, igaz, meglehetős szelíden és jóakarattal. És végezetül ott a szellem embere, akinek pedáns életét látszatra teljesen kitölti a polihisztor szenvedély (amatőr természetbúvár, paleontológus, építész, filológus, könyvgyűjtő), hogy aztán egy óvatlan pillanatban elragadja a test ördöge. Ez utóbbi egyébként rendre megtörténik az Ivory-hősökkel. Párizsba, Indiába, Firenzébe menni ezekben a filmekben nem ártatlan turistapasszió, hanem boldog kárhozat, szabadulás az erkölcsi drillből. Jeffersont, az emelkedett szellemű államférfit szép lassan a maga képére formálja a rokokó erotika és a közelgő forradalom hőhullámaitól lázas Versailles léha apokalipszise, egy romantikus angol lady-vel keveredik veszedelmes viszonyba. A hősszerelmes szerep a rizsporos nagyvilági szépség oldalán mégsem illik igazán a tagbaszakadt telepes származékra, a kudarc réme elől otthonosabb kalandba menekül, kislányának néger pesztonkáját csábítja el. A bő gyermekáldással járó, de ügyesen leplezett kapcsolat titka csak Jefferson elnöksége alatt pattan majd ki, országra szóló botrányt okozva. Ivory hosszadalmas filmjébe e drámai végkifejlet már nem fért bele, igaz a Fej és a Szív vitáját pasztelles könnyedséggel elbeszélő Szoba kilátással és a Howard’s End ismerete nélkül Jefferson párizsi tragikomédiája sem lesz túlontúl világos. Gondolom a Jefferson Monticelloban és a Jefferson Washingtonban majd mindent megmagyaráz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1254 átlag: 5.4 |
|
|
|
|