|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBlair Witch 2Korcsog Balázs
Elkészült az utóbbi évek talán legnagyobb horrorfilm-szenzációjának folytatása: ezúttal egy teljesen új stáb varázsolja elénk a blairi boszorkányt. Az Ideglelés alkotói ugyanis a jelek szerint belátták, hogy – már csak a nézhetőség szempontjából is – irreális volna egy, az előzőhöz hasonló félamatőr, dokumentumfilmszerű horror leforgatása; irreálisnak bizonyulna az álreál.
A kultuszfilmmé vált Ideglelés szakított a horrorfilmek konvencióival és kliséivel: a film álamatőr készítői rájöttek, hogy egy horrorprodukcióban nem a véres jelenetek és a különféle szörnyek ábrázolása a félelmetes, hanem az, ami nem látható. Az Ideglelés eredetiségét másrészt az adta, hogy középpontjában a kamera, a filmezés aktusa állt (pontosabban a horrorfilmes a felvevőgéppel, a la Dziga Vertov), illetve hogy – horrorról lévén szó – az, ami a filmben félelmetes, kvázi a filmkészítőt fenyegeti: a filmben maga a filmes kerül veszélybe.
A folytatásban azonban az Ideglelésnek ezek a – vélt vagy valós – műfaji újításai és filmes telitalálatai mind elvesznek: a kézikamerás, dokumentumfilmszerű, talált tárgy jellegű horrorfilm folytatásaként egy teljesen kommersz tini-horrort láthatunk. Az Ideglelés mint „talált film” volt telitalálat, folytatása viszont nagyon is kitalált, s nem pedig „talált film”. Mondhatni: ez a film – nem talált.
A folytatás készítői önreflektív, posztmodern gesztussal élnek: a filmben néhány fiatal felkeresi az Ideglelés „eredeti” helyszíneit. „Hőseinknek” persze kár az ördögöt – illetve a boszorkányt – a falra festeniük, mert az hívatlanul is megjelenik. Hát még, hogyha hívják. És végül rájönnünk arra, hogy a történet persze nincs lezárva, és hogy az egész film az újabb folytatásra van kihegyezve: igazán nem boszorkányság.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1161 átlag: 5.56 |
|
|
|
|