|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKardhalElek Kálmán
Indulatosabb pillanataimban hajlamos vagyok nagyot rúgni az ilyen és efféle filmekbe. Higgadtat játszva maradjunk annyiban: Travolta új filmjének (techno-thriller a gyerek neve) nyitánya – a konfekció-méretre fogyasztott, Ponyvargény-külsőbe csomagolt túszejtő kém-hős a Kánikulai délutánt elemzi kávézgatás közben, meglehetősen egyedi szemszögből – emlékezetes öt perc, a többi, nos a többi hideg számítás, felületesen imitált stílus, történetnek álcázott bornírtság, színészeknek álcázott zombik gyülekezete. Ez nem a rendező, a forgatókönyvíró és a színészek filmje, ez a producer és a sztár biznisze. Joel Silver (Mátrix, Halálos fegyver) huszadszorra adja el ugyanazt, Travolta pedig, méretes bukásokkal a háta mögött (Battlefield Earth, Lucky Numers), nem tehetett mást, minthogy elvállalta az első útjába kerülő, bevételi sikerrel kecsegtető megbízatást. Ja, kérem, hiába a dicső múlt, két bukta után még a nagyoknak is be kell állniuk a sorba. J. T. ezúttal szuperkém, eszpresszójából az ínyenc megfontoltságával hörpintget, öltönye egyedi szabású, haja hosszú, állát kecskeszakáll hivatott markánssá tenni. Színészi teljesítményéről ennyit. Néha lő (két kezében egy-egy mutatós géppisztoly), néha néz (sejtelmesen), néha úgy tesz mintha, aztán kiderül, mégse. Rejtélyes alak ő ugyebár, rejtett szándékokkal. Egy filmszerű filmben azt találgatnánk, vajon, kinek az oldalán áll, a jó vagy a rossz ügyét szolgálja-e? Ez lenne a feszültség forrása, ez tartaná működésben a motort, ettől lenne film a film. A Kardhal persze másról szól: arról, vajon tagja maradhat-e Travolta az úri kaszinónak? Fellélegezhetünk: maradhat. De már keresik az utódját.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2326 átlag: 5.42 |
|
|
|
|