|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGeorgiaBarna György
„No more hard times...” – énekli a túlélők magabiztos és letisztult hangján Georgia, a sikeres énekessztár. A stadionnyi rajongó nagy tapssal díjazza a sikeresség sikeres önkifejezését. Georgia életében a kemény idők – ha voltak – nyomtalanul elmúltak. Miután leénekelt, hazamegy, vacsorát főz a mintaférjnek és a mintagyerekeknek. Még jut ideje arra is, hogy húga, Sadie sötét szellemeivel birkózzon. Sadie (Jennifer Jason Leigh) alkoholista, narkós és kallódó elem. Kocsmákban énekel, haknizik, a „no more hard times” nyöszörgő-könyörgő előadásmódjára viszont kevesen kíváncsiak. A rendező, Ulu Grosbard, (True Confession; Straight Time) a filmet a végkifejletig mit sem változó alaphelyzet bemutatásáig rendezi, majd a nézőt – a talán éppen ezért túl is pingált színészi játékra bízza: Georgia némelykor már túl szemüveges, túl jólfésült és túl rideg, míg Sadie néha ki sem látszik az olyan kitűzők alól, mint a láncbagózás, a fecs kendő arzenál, az új nap – új tetkó, a gyors-szex és a „kézi-Jim Beam”. A történet két különböző élet- és énekestípus rajza, relációs jelek nélkül. A szalonköltő és a poeta natus párbaja. A rossz fiú („Jagger-félék”) és a jó fiú („McCartney-félék”) le gitimitásharca – lehetne, ha jőne némi drámai végzet. A film ugyan végig forral valamit, de meglehetős kis lángon. Biztonsági mozi, amit Georgia készített Sadie-ről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1103 átlag: 5.56 |
|
|
|
|