|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHoldfényszelenceArdai Zoltán
A Holdfényszelence hősét rég ismerjük már. Ha nem is a tengerentúlról, a közvetlen szomszédságból. Ők, akik egyszer rúgtak ki a hámból, Jaromír üzemmérnök, Vasile sóhivatalnok, Fedor szófiai nyelvész docens és a többiek, a hetvenes-nyolcvanas években nagy kedvezményezettek voltak a Moképnél. A keresleti oldal azonban megmakacsolta magát. A bolgár zsánerek merev nemlátogatása jóvátehetetlen eróziós jelenségekhez vezetett mára. Az Örökmozgó sehogy sem hajlandó visszatekinteni az egykori Mokép-kínálat emésztetlenül maradt vastagjára, a videó-forgalmazás méginkább kiveti magából ezt a filmtömeget, miközben utcáinkon, tereinken a pozitív minták gyilkos hiánya tombol. A valahai docens, amint elsodródott Dobrudzsáig (cigánylányokkal társalkodott, autóstoposokkal pingpongozott, majd megkóstolta az öreg halászember vacsoráját), kilengésével is példát mutatott. Úgy zsákmányolt élményeket, hogy kalandjainak nem kellett grandguignolba torkollniuk. Kilazult, bezsongott a jó Fedor, adódtak meredek pillanatok, de lám, végül is csupa kedvesség történt, sima utat hagyva a családhoz való fitt visszatérésre.
Fedor, Gheorghiu, Ivica, Tomek, Staniek ködbeveszett zászlaja most amerikai kezekbe akadt és újra leng. Erre talán már odanéz a magyar: DiCillo, Turturro, Rockwell szálltak síkra, közösen. Pedáns életvitelű, munka- és családszerető kansasi villamosmérnök kizökken, nekiered erdőnek-mezőnek, paradicsomföldnek, sziklatónak. Szomorkásán csókolózik egy állásvesztett telefonszex-kisasszonnyal. Balkánias felhangok... de mindvégig a legjobb country szól.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1213 átlag: 5.51 |
|
|
|
|