|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA bunyósCsordás Lajos
Első hallásra viccnek tűnik, hogy egy boxklubot Szent Családnak neveznek. Mégsem az. A Szent Család ugyanis egy belfasti műintézmény, s a név ebben az esetben azt jelenti, hogy a klubba katolikusok és protestánsok, vagyis írek és angolok is eljárhatnak egy kis ökumenikus pofozkodásra. A box ezúttal a béke sportja, persze az angol-ír kesztyűcsaták azért mindig a hódítók és az elnyomottak harcáról szólnak. De legalább nem bombával. És pont ez nem tetszik az IRA harcias szárnyának.
Jim Sharidan újabb ír témájú filmje lehetne akár az Apám nevében folytatása is. Ahogy abban megénekelte a börtönt, úgy A bunyósban most elzengi a szabadulást és az újrakezdést. Főhőse – ki más, mint Daniel Day-Lewis – tizennégy évi raboskodás után próbálja folytatni kettétört boxkarrierjét. A régi, lezüllött klubban újra felállítja a ringet, elővakarja a hajléktalanszállóról egykori edzőjét, s megkezdi a maga kesztyűs függetlenségi harcát.
A bunyós politikai mozi, boxfilm és kesernyés love story egyszerre. Sharidan felemásan viszonyul az IRA-hoz: elítéli a terrort, de magát az ellenállást nagyon is fontosnak tartja.
Ami a boxot illeti, Daniel Day-Lewis nem egy Rocky-Stallone, ám egyáltalán nem látszik ügyetlennek a szorítóban. Sőt... Állítólag a forgatásra hasonló elszántsággal készült, mint annak idején Robert DeNiro a Dühöngő bikára. Edzője a hajdani ír boxvilágbajnok, maga Barry McGuian volt, akinek élettörténete szolgáltatta A bunyós alapötletét. Munkájuk eredményét csak azon tudnám lemérni, hogy amikor kifelé jövünk a moziból, felhajtott gallérokat látok, és a vállak alig férnek át az ajtón.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1002 átlag: 5.52 |
|
|
|
|