|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégPalmettoHarmat György
Palmetto floridai kisváros. Ide tér vissza két év börtön után Harry, az újságíró. Az újrakezdéshez jól jönne az a nagy összeg, amit a helyi „végzet asszonya”, a szép szőke Rhea ajánl neki egy kockázatos, bár egyszerűnek látszó feladat (imitált emberrablás) végrehajtásáért. Harryt persze – az a fajta! – behúzzák a csőbe. Csak az a kérdés, hogyan – sértetlenül, lefülelve, holtan? – kerül ki belőle. Ennyiből is látható: Hammett, Chandler írt efféle történeteket. A 40-es, 50-es években készültek ilyen filmek. Akkor Bogart játszotta volna a magányos hőst, s Lauren Bacall vagy Rita Hayworth a csábító szépséget. Woody Harrelson (Harry szerepében) méltó, érdemes módon viszi tovább a mítoszt, tán kevésbé szívtipró, mint Bogie, viszont esendőbb, érzékenyebb. Mai neurózist lop bele az ábrázolásba. Elisabeth Shue nyíltabban érzéki, kisszerűbben elvetemült, mint az elődei, az említett dívák által megformált figurák.
A krimi neves szakembere, James Hadley Chase írta a regényt, melyből e pompás kis mozidarab készült. A forgatókönyv mesteri, emberszabású humora megejtő, a záró harmad fordulataitól pedig csak kapkodjuk a fejünket. A ma játszódó cselekmény tempója mindazonáltal szerencsére nem a mai klipes rohanás. Üdítő módon hagy időt a nézőnek arra, hogy átadja magát a helyszínek, a helyzetek, a hangulatok befogadásának, élvezetének. E vonatkozásban érhető leginkább tetten, hogy ezt az ízig-vérig amerikai kultúrájú történetet a francia iskolázottságú német Volker Schlöndorff vitte vászonra. Hogy az európai művészfilm jelentős képviselőjének kell-e hollywoodi közönségfilmet készítenie, az kérdéses. Hogy kiváló munkát végzett, az nem. (Munkatársai között sok a német: az operatőr, a zeneszerző, Rolf Hoppe az idős férj szerepében. Zenészek: a Müncheni Filharmonikusok. Utómunka: Babelsberg.)
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 973 átlag: 5.35 |
 |
|
|
|
