|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHiúságok máglyájaKoltai Ágnes
Szokvány amerikai ellen-karriertörténet a Wall Street (Tőzsdecápák) árnyékában; egy parvenu bank-zsúrfiú tündöklésének és unalmasán undok bukásának édes-keserű históriája. Éles társadalomkritikával persze. Mindenki megkapja a magáét, a bróker, az ostoba feleség, a butuska szerető, a gátlástalan politikus, a megvesztegethető ügyvéd és az alkoholista íróújságíró. Ez szinte már kötelező, ha amerikai regényről és annak filmes adaptációjáról beszélünk.
A zolai naturalizmust és a balzaci kritikai realizmust megirigylő Tom Wolfe Brian De Palma kezére adta három évvel ezelőtt írt, bestseller-lista vezető könyvét, s ebből a különös kézfogóból olyan film született, amelyből senki sem ismerhet magára. Ez nem a Kandirozott mandarinzselészínű áramvonal szellemesen csípős világa, s nem is Palma elegáns-intelligens filmnyelve. A Hiúságok máglyája képekkel illusztrált társadalmi kiáltvány Paul Fussel szellemében – afféle „bátor” bizonygatása annak, hogy igenis léteznek egymástól jól elkülönült osztályok Amerikában. Ám ami Fussel tudományos esszéjében (Osztálylétrán Amerikában) helyénvaló, az Brian de Palma filmjében iskolásán okoskodó.
A film hősei szociológiai kategóriák kacagó, síró, ordítozó megtestesítői, akik úgy viselkednek, beszélnek és buknak alá a megvetés pállott aurájába, mint a bábok. Drámaiatlanul tragikusak, akár ha a tengerparti verőfény vagy az óceáni tájfun színházi látképében lépnének fel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1191 átlag: 5.39 |
|
|
|
|