KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mátrix

Schubert Gusztáv

 

Xenophón elégedett lehetne a Mátrix láttán: nemcsak isteneinket teremtjük saját képmásunkra, hanem a poklot is. A túlvilág a civilizáció átépítése alatt is zavartalanul üzemel, merthogy maga is folyton megújul. A fantáziánk, mutassa magát mégoly eredetinek, mindig sárból-földből vétetett, még akkor is, ha e sarat mátrixba szerkeszti, s kilobájtokban méri. A „mi álmok jőnek a halálban” költői kérdés, ha jönnek egyáltalán, az evilági álmok folytatódnak. A pokol mindenkor az aktuális dizájn jegyeit viseli. Hacsak nem a giccs rendezi be a túlvilágot, mint Vincent Ward új filmjében (Csodás álmok jönnek), aki egy mára rongyosra koptatott giccsőr mennyország és közhely-pokol víziójára pazarolja a csúcstechnológiát. A Wachowsky-testvéreknek a számítógépes világteremtés vadonatúj eshetőségéről egészen más jutott az eszébe. Mi van, ha szoftver az egész világ, s digitális színész benne minden férfi és nő? Mi van, ha a pokol ideát van, s a való világ merő képzelgés csupán? Az élet álom, az álom élet – újra és újra visszatérő gondolat – újdonsága abban áll, hogy most először támogatja balsejtelmét valóságos technika. A 64 megabájtos Intel Pentiumtól persze hosszú az út a kompjuterizált zsarnokságig (a Mátrixban különösen, ahol egy multikulturálisan fölöttébb érzéketlen gépi intellektus bocsát digitális álmot a milliárdnyi emberpalántára, hogy bioenergiájukkal tartós elemként táplálják az erőforrások híján maradt gépeket; egy gonosz amerikai elnököt vagy egy profitéhes chips-cézárt egyelőre még komolyabban vehetnénk a digitális összeesküvő szerepében, e fantasztikus konspiráció-elméletben szerencsére sötétebb az irónia), de ez az út lerövidíthető. Például a hozzá való szoftver – az akarattal, képzelettel és gondolattal megvert emberizink – radikális lebutításával. Az „élet álom” borzongása történelmi lázrohamok előjele, álomból álomba zuhanni, tükörképek közt tévelyegni, émelygésig keringeni valóság és képzet dilemmája körül, bizonytalan kort jegyez. Rosszul összefércelt személyiséget, közhely-kultúrát, egyenálmokat. A Mátrix sajnos kevesebbet időzik a leláncolt és agymosott prométeusznál, mint a láncait látványosan szaggató hollywoodi hősnél, de azért a SF maradandó, filozófikus vonulatába tartozik, amelyben az elmásolt személyiség, az eltékozolt élet – a horrorok horrora. A Mátrix helye ott lesz – egy polccal magasabban a Dark City, a Nirvána, Az Emlékmás fölött - a Szárnyas fejvadász és Lem Álmatlansága mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4545