|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA filmmúzeumok bemutatóiKiruccanókBíró László
Könnyed és szellemes filmet rendezett 16 nap alatt az amerikai első filmes Greg Mottola a középosztály, az istenadta középosztály egyik alaptörténetéből: mihez kezd az ifjú Feleség, ha a Férj nadrágzsebében szerelmeslevelet talál házimunka közben. A Családhoz fordul, s a sokat látott Mama vezetésével, illetve az ügyefogyott Papa asszisztálásával maguk járnak a dolgok végére. Az alkalmasint hűtlen Férj kifigyelésére induló Családi kocsiban ül még Hugica hosszú távú Barátjával. Az amerikai közép-középosztály eme kvintettje hétköznapi kalandokon esik át a film időbeli keretét nyújtó egyetlen hétköznap alatt, mígnem elérkeznek a probléma gyökeréig, na de erre aztán már végképp nem számítottak. A néző sem, s ettől jó a film.
No meg attól, hogy a rendező miképp lendíti át a realista megközelítést annak fokozásával a szatíra irányába. Minden helyzet és mindenki olyan „minimalistán” valószerű, de ha Mama vőt üldöz New Yorkban, akkor torkaszakadtából ordibál s majd’ infarktust kap; hosszú távú Barát pedig egy kutyafejű emberről ír regényt a világ jobbítása végett. Teszik mindezt a legtermészetesebb módon, s ekképp valósul meg a rendezői szándék: ábrázolni a működésképtelen polgári családot működés közben, mely elsősorban tagjait nem ismeri, eszményeit annál inkább. A film producere, a Szex, hazugság, videóval világsikert aratott Steven Soderbergh csalhatatlan érzékkel látta meg Mottolában a hasonszőrű gondolkodót. Reméljük, Soderbergh ismét csak kevés pénzt teremt elő a fiatal független filmes készülő második alkotásához, hiszen a „tehetség vagy kukac mocorog a rendezőben” kérdésre még csak annyit válaszolhatunk, hogy a Kiruccanókban a mester már megjelent, a zseni feltűnéséhez pedig a szerényebb anyagiak is elegendőek. Legalábbis Amerikában.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1078 átlag: 5.37 |
|
|
|
|