|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA filmmúzeumok bemutatóiDrogosztagVidovszky György
Jelentem, elkészült a drogfilmek matinéverziója! Három fiatal – Benetton-plakátra emlékeztető demokratikus sokszínűségben – börtönbüntetésük letöltése helyett jó szolgálatot tehet a rendőrségnek. Olyan diszkókban kell elvegyülniük, ahol kábítószer-kereskedelem folyik, ugyanis ki kell deríteni, hogy hová lett a rendőrségről eltűnt ládányi drog. Főhőseink mintha egész életükben erre a feladatra vártak volna, apró álellenállás után belevetik magukat a Los Angeles-i éjszakába. Kitűnően játsszák a szerepüket, kisebb tévedéseik, zöldfülű izgágaságuk még a profiknál sem ritka. „Meglepő” fordulattal kiderül, hogy már megint a korrupt, amerikai rendőrség áll a bűn hátterében. Ifjú titánjaink csapdába kerülnek: a rablópandúr játék szerepei végérvényesen felcserélődnek. De sebaj, kisebb lelki tusa és néhány kijózanító esemény után ismét összeáll a csapat, és a film utolsó negyed órájában lefülelik a kokós kopókat. Jó látni, hogy vannak még filmkészítők, akik nem untak bele a hollywoodi moralizálás ódon sémáiba. Így legalább a felnövekvő generációk sem maradnak hamisan leegyszerűsített, rossz filmek nélkül. A Drogosztag ráadásul divatmozinak készült: figurái külsőleg napjaink „cool” lovagjai (rapes járás, kinőtt ruhák); a képek videoklipekből ellesett rángatásokkal, életlenségekkel készültek; zenéje DJ-keverék. A rendező láthatóan sokkal többet foglalkozott ezekkel a külsőségekkel, mint a dramaturgiával, a színészvezetéssel vagy a témával. Még a szappanoperákban is rafináltabban derülnek ki a hazugságok, nem kínálnak minden információt tálcán a főhősöknek, mint ahogy ebben a filmben teszik. Kideríthetetlen, hogy a rendező mit akar sugallni a film végén rendőr-angyalokká nemesült jómadarakkal, ha csak nem azt, hogy egy kis börtön hatásosabb a száraz pályaválasztási tanácsadóknál. Nekik megtetszett, hát döntöttek, most már rajtunk a sor!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1159 átlag: 5.47 |
 |
|
|
|
