|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA fülFáber András
Sosem fogjuk megtudni, mit érezhették szerencsésebb sorsú országok polgárai, amikor először rácsodálkoztak a kelet-európai (magukat kommunistának, szocialistának, népinek nevező) diktatúrákban élő emberek sorsára. Ez jobbára műalkotások közvetítésével vált lehetővé, s tudvalevőleg sem az irodalom, sem a film nem közvetít íze-ket-szagokat. Pedig micsoda állott kelkáposztafőzelék-illata tudott lenni egy-egy hátsó traktusnak, hogy csúszott a Terv-cigaretta füstje mellé a fél deci rum! S mindezekhez vegyük hozzá a rettegés, a megaláztatás jellegzetes, eltéveszthetetlen kipárolgását, és akkor megkapjuk azt a minden, húsz évesnél idősebb kelet-európai állampolgár számára ismerős atmoszférát, melyet hitelesen, noha a kor uralkodó ízlés-áramlatainak megfelelő didakszissal tár elénk Karel Kachyna sokáig betiltott filmje a hatvanas évek végéről. A film a látlelet, a szatíra és a mítosz elemeit keveri össze változó arányban, s csak sajnálhatjuk, hogy több mint húsz évet kellett várnia igazi bemutatójára, eszközei ugyanis időközben kissé elavultak, megfakultak. A legnagyobb kár az első negyvenöt percet érte, melyet (egy lakásbeli rövidzárlat ürügyén) imbolygó, kísérteties árnyvilágban tölt el a két főszereplő: a férfi, aki nem tudja, hogy reggelre elviszik-e vagy előléptetik, s a felesége, aki feszültségeit és elhanyagoltságát rossz szeszekkel csillapítja. A néző szeme elszokott a fekete-fehér látványtól, mint ahogyan kissé idegenül szemléljük a filmet átszövő „elvtársias” mulatozás lidérces vízióját is. A tegnapi mumusokat kissé tegnapias felfogásban ábrázoló film jobb sorsot érdemelt volna. Igencsak hamar hajlamosak vagyunk elfelejteni a nemrég még rettegett, mindenható füleket, kezeket, gólem-léptű (és -beszédű), váratlanul ledőlt bálványokat. Bizonyos szempontból kár. Kár a témáért is (a lehallgatók és lehallgatónak lidérces egymásrautaltsága), mely beckett-i tollért kiált. Kár értünk is, a félig élt életünkért és a félig érvényes művészetünkért. Hess, madár!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1691 átlag: 5.51 |
 |
|
|
|
