|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégKözelebb!Köves Gábor
Akárhogy is, még mindig jól tud esni néhanapján, ha magunkra hagynak néhány órácskára a moziban, anélkül, hogy a filmvásznon kibomló dráma fontosabb pillanataiban jótékonyan odasúgnák a túloldalról: most tessék csak nagyon figyelni! Felszólításra műélvezni igencsak körülményes dolog, a rendező, a jónevű Mike Nichols személye azonban képes elhitetni, hogy egy mégoly veszélyesen presztízs-értékű műfajban, mint amilyen a divatos színpadi kamaradrámák megfilmesítése, ilyen kényelmetlen helyzettől nem kell tartanunk. Bosszantó, hogy épp ezt a kipróbált filmest, a filmnyelvet igazoltan folyékonyan beszélő direktort kápráztatta el az a nagyon is színpadias világ, mely két jólszituált, nagyvárosi értelmiségi páros egymásba gabalyodó viszonyainak iskolás ábrázolásával, gondosan lekerekített monológokon keresztül igyekszik „leleplezni” a párkapcsolatokon belüli hatalmi harcokat és szerepjátékokat. A Közelebb! divatos nyelven prédikáló, nagyszabású színészi alakításokra programozott film, jobban mondva megfilmesített színház, amely elsősorban a színészek örömét szolgálja. Ők négyen – s ezért aligha hibáztathatók – látható élvezettel vesznek részt e nagyszabású, ám teljességgel életidegen, többfelvonásos szócsatában, amelyet néhány londoni külső hívatott filmszerűvé tenni. Persze mindenféle bizonyítványt meg lehet magyarázni, létezik például az a fajta érvelés is, miszerint, vannak filmek, amelyek azért unalmasak, mert a bemutatni kívánt szereplőknek is ez a legjellemzőbb tulajdonságuk. E szánalmas magyarázat szerint tehát Nichols filmje azért üres, öntetszelgő és igazmondásában is hamis, mert hiú, hazug és cinikus figurákról szól a tantörténet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1437 átlag: 5.51 |
 |
|
|
|
