|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz óriásArdai Zoltán
Az 1950-es évek első felében William Wyler mellett George Stevens volt a jellegzetesen hollywoodi film művészies vonulatának legfőbb képviselője, de Frank Capra, a mester is működött még, túl a maga nagy korszakán. Stevens az Amerikai tragédia megfilmesítésével vált méltóvá mesteréhez, s következő adaptációi – Az óriás, Anna Frank naplója – tovább erősítették illusztris pozíciójában: az Oscar-díjas film (mint típus) ideális példáit alkotta meg. Leghatásosabb műve talán éppen a roppantul hosszadalmas Az óriás. Nagyepikai élményt nyújtó film (irodalmi alapja egyszerre családregény és fejlődésregény); a cselekmény titkos iránya csak nagysokára válik kivehetővé, akkor azonban beleborzongunk: megcsiklandoz magasztossága. Fehérponyva-história ez, de olyan fajta, amelyből nem hiányzik az elemi erő. A történet kezdetén korlátoltnak mutatkozó texasi nagybirtokos az idő múlásával egyszercsak emberi óriásként áll előttünk. Egykori taszító elvei nem riasztották el tőle északról szerzett csodafeleségét, aki érezte őt, s a közös évek során a texasiról csakugyan lefoszlik minden kárhoztatható vonás, öregkorára („napjainkra”) azt is felismeri, hogy helytelen a családi gazdasághoz láncolnia modern gyermekeit, s ökölre megy – déli földön – a másfajúak egyenjogúságáért. (Ellenlábasa, a földönfutóból lett olajnábob lelkileg összeroppan: hatalma nem vitte közelebb a legigazabb nő szerelméhez.)
Stevens láthatólag hittel és rengeteg pénzzel dolgozott. Az óriás vágásról vágásra minuciózusan kimunkált film, tájképein, szobabelsőin, színészein hibátlanul egyenletes az áttetsző cukorbevonat. Itt még a sárbancsúszás is olyasminek látszik, aminek az ember megadhatja a módját, s ez még a történetnél is jobban lenyűgözi a nézőt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1712 átlag: 5.44 |
|
|
|
|