|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAzt mondják, balesetKapecz Zsuzsa
Nathalie Delon, aki patinás nevet és múltat szerzett magának a francia filmgyártásban, most egy elfogulatlanul egy személyre szabott produkcióval jelentkezik. Gátlástalanul uralja a filmvásznat, és ez nem is volna baj, ha legalább egy területen nyújtana valami eredetit – akár mint író, akár mint rendező, akár mint színész. A lassú tempójú, érzelgős történethez egy kisgyerek műtét közben bekövetkezett halála szolgáltatja az ürügyet, de a felelősségkeresés helyett csak önismétlésekbe fulladó lelkizés az eredmény. A jelenetek többsége a fiát elvesztő orvosfeleség és a Gábriel arkangyalként mellészegődő fiatal zenész kettősére épül. Inkább ízléstelen, mint felkavaró, hogy az apropó egy gyermekhalál. Zavaró az is, hogy Nathalie Delon, ha már önálló gondolatokat nem tudott felmutatni, szívesen ötvözte össze másokét. Kár, hogy az író-rendező Nathalie Delon megelégedett annyival, amennyit a felszínes megközelítés kíván, mert a szín- és arányérzékkel kiválasztott helyszínekből és tárgyakból kiderül, hogy van képi ízlése. Talán egyéni stílusa is van, amikor lerázza magáról az erőszakos idegen hatásokat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1888 átlag: 5.48 |
|
|
|
|