|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNyugtalanságKapecz Zsuzsa
Vannak bizonyos tabutémák, amelyeket többnyire nem boncolgatunk szívesen. Látszatra ezek közül választott egyet Lothar Warneke, amikor főszereplőjét a középkorú pszichológusnőt alapos gyanúval rákvizsgálatra küldi. Az ezt megelőző napot és éjszakát együtt töltjük Ingével, és egyre inkább olyan érzésünk támad, hogy itt nemcsak egyetlen taburól van szó. Lassanként kiderül, hogy környezetében egyetlen ember sincs, akinek nemhogy sikeres, de elfogadható lenne az élete, akié viszont rendezett, azé olyan olajozott, hogy az már gyanús. Inge növekvő nyugtalansága jó-néhány nézőre átragadhat, főleg azokra, akik felismerik a filmbeli és az általuk megélt szituációk hasonlóságát. Ennek ellenére mégsem igazán megrázó ez a film, amelynek bevallatlanul is előképe Agnès Varda Cleo öttől hétig című alkotása. Részben azért, mert a megközelítési mód nem egységes s az új hullámot idéző jelenetek közé egykét bántóan naturalista elem került; részben azért, mert éppen az a megnevezhetetlen varázslat maradt ki a megvalósításból, ami az igazán jó művészi alkotások titka, és ami egészen közelivé tenné Inge környezetét, és így a valódi és mély nyugtalanságot felébresztené bennünk. A nyugtalanságnak azonban sok fokozata van, és az érzékeny néző – Christine Schorn visszafogott, helyenként megdöbbentően fanyar, szuggesztív játékának segítségével – elég támpontot kap ettől a filmtől ahhoz, hogy töprengeni kezdjen, és ez nem kevés.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1177 átlag: 5.47 |
|
|
|
|