|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégKéjutazás Las PalmasbaGreskovits Béla
„Az sem fenékig tejfel, ha az ember fogyasztói társadalom polgára” – bizonygatja filmjében Lasse Åberg.
Sajnos, kevés újdonsággal szolgál mindazoknak, akik már túljutottak e felismerésen.
Vígjátékának szereplői turisták. Sokfogásos társasutazást fogyasztanak a Kanári-szigeteken. Előételként mindenki mást fogyaszt: egyesek édeskés prospektus-romantikát, mások pszichokúrát a repülési pánik ellen. A hölgyek is fogyókúráznak, hogy beleférjenek fürdőruháikba. A fő fogások közösek. Déltengeri napsütés napolajjal, egyenorrvédővel az uszoda-parti pázsiton. Csoportos rutinlátogatás a turisták számára konzervált falvacskába. Teve-túra, két autópálya között. Tömeges alkony-idill a szálloda erkélyein a bédekker javasolta testhelyzetben. Közben mintha valamiféle krimi is bonyolódna: elvész, vándorol, majd jó kezekbe kerül ötvenezer adómentesen kicsempészett svéd korona. Desszertként a nő- és hímnemű útitársak egymást fogyasztják, jobban mondva – svéd filmekben szokatlan szemérmetességgel – inkább csak csipegetik.
„Ni, ezek valahogy mind egyformák…” heherészik rajtuk bátortalanul a rendező. Helyettünk teszi. Mert igazi nevetnivalót bizony aligha kíván ez a sótlan turista-show. Hacsak nem érjük be olyasfajta idétlenségekkel, mint amilyen teszem azt a repülőtéri vizsgálóberendezést megsípoltató lúdtalpbetét, a fényes kőpadlóra eresztett tócsában didergő kiskutya, vagy a bágyadtan spanyolkodó spanyol.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1206 átlag: 5.43 |
 |
|
|
|
