|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEmil, a komédiásKoltai Ágnes
Bob Fosse méltán sikeres Kabaréján felbuzdulva Joachim Hasler is a könnyed szórakozás és felejtés világában, a kabaréban ábrázolja a fasizmusba rohanó Németországot. A film cselekménye – bevallatlanul – Alfred Döblin ismert regényére támaszkodik. Emil Damaschke életének néhány mozzanata kísértetiesen hasonlít Franz Biberkopféra, a Berlin,Alexanderplatz főhősére. Az első világháborút követő infláció, munkanélküliség Németországában Emil, a „művész” biztos pénzkereseti forrásának elvesztése (a kabaré, ahol dolgozott, gazdát cserél, s új főnöke nem alkalmazza) és megalázó munkák után zöldségkereskedők mellé szegődik. De mint Franz Biberkopf társai, úgy az övéi is jól jövedelmező lopással foglalkoznak a fáradságos kereskedés helyett,s egy útjuk során Emilt is letaszítják a robogó kocsiról. Szerelmét, Idát is úgy veszti el, mint Biberkopf: bosszúálló vetélytársa megöli. Emil éppoly naiv és tudatlanul hiszékeny, mint Döblin hőse, neki is ez lesz a veszte.
Amíg a film Döblin nyomdokain halad, viszonylag érdekes. Hasler kismesterhez illő igyekezettel követi a regény cselekményét, illetve építi bele kabaréjának mindennapjait. Történelem-magyarázata, a fasizmus térhódításának, emberi-pszichológiai motívumainak ábrázolása azonban felületes és hiteltelen. A kabaré egykori tulajdonosai és társai közönséges bűnözők, akik gyorsan és látványosan barna egyenruhát öltenek, antiszemiták és kommunista-gyűlölők lesznek, mert a mulatót egy zsidó bankár megvásárolta.
Hasler fasizmust példázó figurákká „növesztette” őket anélkül, hogy a lumpenelemek és a kispolgárok fasizálódásáról bármi lényegeset elmondott volna.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1201 átlag: 5.55 |
|
|
|
|