Láttuk még

Hölgyem, Isten áldja!

Schéry András

A cserbenhagyott nőt színész élettársa nemcsak cserben, de egy lakásban is hagyja, amelyet – gazember voltát hangsúlyozandó – kiad egy kollégájának. Éjnek évadján be is állít az új lakó. Szabályos vígjátéki alaphelyzet, ósdi avagy örökzöld, attól függően, ki hogyan értékeli a papa, illetve lassan már a nagypapa moziját, amely – ebből a filmből ítélve – korához képest bámulatosán jól tartja magát, épp csak elvétve kell egy kicsit lassítania az iramot.

Neil Simon forgatókönyvíró és Herbert Ross rendező ügyel arra, hogy a mozi csak annyira hasonlítson a mindennapi életre, amennyi a nézői beleéléshez elengedhetetlen: a helyzetek, a figurák, a párbeszédek (a bőven adagolt gyerekszáj-beköpésekkel) soha ne legyenek annyira életszagúak, hogy komolyan kelljen vennünk őket. A nevetést csak egy-egy jólesően könnyes-bús pillanat szakíthatja meg, amelynek sohasem szabad a néző eszébe juttatnia saját hétköznapjainak feltehetőleg kevésbé mulatságos és színes valóságát, így hát a két összezárt csődtömeg: a bogaras Off-Off-Broadway-i színész (a zseniálisan komédiázó Richard Dreyfuss) és a kiöregedett revütáncosnő meséje illő mennyiségű bonyodalom után happy enddel zárul, miután maximálisan teljesítette feladatát: két órányi maradéktalan kikapcsolódást nyújtott. A kellemes szórakozást pedig – nemcsak a papa illemkódexe szerint – illik megköszönni.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 45. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7634

Cikk értékelése:

szavazat: 964 átlag: 5.64