KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sakknovella

Kulcsár Mária

Hogy kerül ide egy balerina? Hol marad a sakkbajnok gyerekkora? Még valami happy end-féle is kikerekedik, s nem őrül meg a főszereplő? – teheti fel a kérdéseket, aki az azonos cím után ítélve Stefan Zweig novellájának szó szerinti megvalósítását várja a filmtől. Az adaptálónak azonban joga, sőt szinte kötelessége a változtatás, hiszen egy gyökeresen más törvényű művészet szabályaihoz kell igazítania az író s a maga mondandóját, megőrizve az irodalmi mű alapvető gondolatait, hangulatait, stílusjegyeit.

A történet lényege: hogyan törik meg (s nem hajlik) von Basil bécsi nagypolgár borotvaéles elméje, nagy stílű, sziklaszilárd jelleme a fasizmus elvetemült kínzásainak hatására? Nem fizikai gyötrelmekről van szó, egyetlen ütés nem csattan, egy csepp vér sem folyik, a főhős a több hónapos szobafogság teljes szellemi vákuumának hatására válik emberi ronccsá. A moziban és napihírekben egyaránt terrorhoz, vérengzéshez, brutalitáshoz szokott mai néző talán nem csalódik, hanem felüdül a tiszta gondolatiság és érzelem láttán. Igaz, nem új irányzat születésének vagyunk tanúi, a film ugyanis 1960-ban készült. (Vajon miért éppen most kerül a magyar közönség elé?)

Gerd Oswald igyekszik hitelesen ábrázolni Zweig világát s a bécsi Anschluss idejét, még a kor filmjeinek stílusát is felidézi plánozásával, világításával, az időben és térben távol eső hasonló képek, azonos mondatok összeillesztésével játszadozó vágásával. Az izgalmasnak ígérkező történetet sajnos melodramatikus jelenetek hígítják fel, s a túl „finom és egyszerű” is az unalom határát súrolná, ha nem lenne a szereposztási telitalálat: Curd Jürgens mint von Basil (ez az operett-név sem Stefan Zweig leleménye). Jürgens nem éppen „eszköztelen” színész, a régimódi színjáték híve, mégis minden gesztusa igaz, s még ha néha kicsit ripacskodik, azt is hitelessé teszi az általa játszott figura minden gondolatának tökéletes átélése. Lenyűgöző belső emberi tartásával és erejével megmenti Oswald sakkfilmjét az érdektelenségtől. Ő tudta, hogyan kell frakkban átmenni egy báltermen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7700