|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégDicsőségre ítélveBáron György
Míg az új-hollywoodi rendezők legtöbbje csillogóan modernnek tetsző filmes köntösben tálalja fel a tűnt idők álomgyárának mozisablonjait, Hal Ashby nem vádolható ilyesfajta szemfényvesztéssel. Nála az ős-konzervatív tartalom tisztesen konzervatív filmes stílusban jelenik meg. Az ő filmjeiben nincs csalás és ámítás: nála a banális történet, a suta dialógus, a szabvány-fordulat, a gyermeteg világkép sokkal könnyebben tettenérhető, mint a hatvanas évek filmnyelvi újításaiból bőven merítő társainál.
A Hazatérés után most erről győz meg két évvel korábbi filmje, a Dicsőségre ítélve is. Ez egy szabályos életrajztörténet, amely az ismert amerikai folk-énekes, Woody Guthrie életének egy szakaszát dolgozza fel. Tempós lassúsággal íródik a vászonra a két és fél órás életrajz; folk-rajongó legyen a talpán, akit leköt. Hosszú negyedórákig nem történik semmi, s ha mégis, csupán egy-egy alkotói tézist illusztrálandó. Olyasfajta bölcsességeket, mint: a becsület többet ér a pénznél, gazdag és szegény nem érthet szót egymással, a család és a munka ellentétbe kerülhet stb. A „becsületes művészsors” sémáit elősoroló filmes nagyepika ily módon a vasárnapi iskola és egy alapfokú politikai szeminárium szellemét vegyíti, arányosan.
Ashby védelmére annyi mégis felhozható, hogy ez a film kevésbé édeskés, mint a Hazatérés, képi világa is egységesebb. Ha nem tudnánk, hogy ez a korábbi filmje, még némi alkotói fejlődést is nyugtázhatnánk. Így azonban Hal Ashby rendezői visszafejlődésének folyamatáról kapunk látleletet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1122 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
