|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGyermekkorom kenyereHegyi Gyula
Aknát – veszélyes, bármelyik pillanatban gyilkolni kész robbanószert – szedni köztudomás szerint nem éppen gyerekjáték: a képzett és gyakorlott tűzszerészek is súlyos áldozatok árán küzdenek meg a háborúk e hosszú időre tartósított, halált hozó konzerveivel. A Gyermekkorom kenyere című szovjet film ifjú, tizenöt éves hőse afféle autodidakta tehetségként mégis erre a mesterségre specializálja magát, s néhány nap alatt százával szedi fel a legbonyolultabb német aknákat is a lágyan hullámzó rozstáblából. Teszi mindezt darabbérben, aknánként húsz deka kenyérért: így segítve apa nélkül maradt családja megélhetését. Precíz részletességgel filmre vett aknaszedési technikáját ezért rokonszenves szeretettel figyeljük: bár izgalmunkat nagymértékben csökkenti, hogy a veszélyes robbanószereket nyilvánvalóan hatástalanította a dramaturgia, többek között a címben ígért önéletrajzi visszaemlékezés logikája is.
Jaroszlav Lupij rendező az ifjúsági kalandfilmek ismerős elemeit a frissen felszabadult szovjet területek hétköznapjainak bemutatásával párosította: azzal a korszakéval, amikor a mind messzebb húzódó frontok mögött az asszonyoknak, a gyerekeknek, az öregeknek és egy-két nyomorék férfinak kellett az újjáépítést megkezdenie. Kár, hogy az „ifjúsági filmek” sablonjai erősebbnek bizonyultak az izgalmas történelmi pillanat valós bemutatásánál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1124 átlag: 5.48 |
|
|
|
|