|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégÁllamérdekHarmat György
Lehet ötvözni a politikai gyilkosságok anatómiáját, a krimit és az átélhető sorstörténeteket. Ennek legszebb példája nem is a hatásos, de művészileg vitatható Z..., hanem Pontecorvo remekműve: Az algíri csata. Az eredményhez szükségeltetnek: világos elemzés, a filmeszközök dinamikája, ügyes dramaturgia és emberek, akikért izgulhatunk.
Mi az államérdek? El kell némítani, akár gyilkosság árán is, aki le akarja leplezni a francia kormány nagy pénzt hozó részvételét a piszkos fegyvereladási üzletekben, helyi háborúk szításában. E film érvényes bizonyítási eljárásának hitelét rontják a forgatókönyv naivságai éppúgy, mint az, hogy a dialógusok egytől egyig közhelyek. Holott éppen a látványos filmeszközök nélküli párbeszédes jelenetekre épül, egyébként jól szerkesztetten. A figurák mérlege a „rosszak” oldalára billen, mivel Jean Yanne és Michel Bouquet játéka természetes, míg a „jó” François Périer-é teátrális. A szereplők közös sorsa, hogy nem kaptak emberábrázolási feladatot.
Mi az Államérdek? A jó szándékú könnyfacsarás hol ügyesebb (Nem zörög a haraszt), hol ügyetlenebb (Mindenkinek a maga keresztje) kezű mesterének, André Cayatte-nak, a többinél szikárabb, igen szókimondó, igen sablonos filmje.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1388 átlag: 5.53 |
 |
|
|
|
