|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA MaszkHarmat György
Az emberi elme mindig jócskán a technika előtt jár. Évtizedek alatt hány játékfilmben találkozhattunk olyan figurákkal, melyek jellemét rajzfilmhősök kontúrjaira egyszerűsítették le. S lám, a komputerizáció csak ma jutott el odáig, hogy ezt a réges-régi „agyalmányt” „látványvalósággá” tegye, megtestesítse.
A történet előképeit kár lenne sorolni, annyian vannak. Stanley, a „tébláb” bankhivatalnok ősi maszkra lel, mely testileg is átalakítja viselőjét. Az ifjú ettől fogva kettős életet él: nappal a régi kisember, éjjel az új, varázshatalmú szupersztár. Arcára illeszti az álorcát, s jöhetnek a csodák. A Stanley vonásait karikatúraszerűen hordozó, kopasz pasi mindent meg tud tenni, amit eddig csak rajzfilmen láttunk. Forgószélként pörög. Kiugrik a szeme, visszahelyezi. Laposra nyúvasztva is tovább mozog. Változtatja a formáját, méreteit. Akárcsak a körülötte táncra kelő valódi tárgyak.
Még szerencse, hogy az éji gegparádék után napközben komótosabb a tempó. Kell a pihenés szikrázó szemünknek és alaposan igénybe vett rekeszizmainknak. A trükk persze önmagában nem lenne elég: szükséges Jim Carrey (Ace Ventura) tökéletesen ideillő, szélsőséges tornádójátéka. Aki pedig mértéktartó színművészetre vágyik, ne az ő filmjéhez üljön be a moziba. E – joggal – sikervárományos, gyakran élvezetes, szórakoztató produkció helye máris biztosított a filmtörténetben: először tette nagyfilmen végigvonuló eszközzé, tematikus alapötletté a videóklipekből, reklámokból már ismert digitális „élőanimációt”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1189 átlag: 5.42 |
|
|
|
|