|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA sziklák szemeWostry Ferenc
Lehet Wes Cravent utálni – mostanában horroristáknál szokás is – mégis, mondjatok még egy embert, aki évtizedente egyszer megújítja választott műfaját. Hetvenkettőben a szívemnek rendkívül kedves borzasztó-filmmel, a Last House On The Lefttel dobbantott, csak hogy öt évvel később sikerét megfejelje a Hills Have Eyes-zal. E két munkájának célpontja a középosztály: a Last House-ban egy drogos banda végez wasp lánykákkal, akiknek szülei véres bosszút állnak rajtuk, levetkezve ezzel burzsoá álcájukat, a Hills-ben pedig a nukleáris kísérletek által retardáltra mutált dolgozó osztály támadja le a kempingező (aránylag) jólszituáltakat.
Utóbbinak készítette most el a remake-jét Alexandre Aja.
A fiatalember előző munkája a remek Magasfeszültség volt, ez a semmiféle újdonságot nem tartalmazó, ugyanakkor bámulatosan hatásos slasher-film. Első amerikai melójának eredetiség-kvóciense szintén a nulla felé tendál, csak sajnos erről még annyi sem mondható el, hogy a moziszékbe szögezné a nézőt. A genetikai mutánsok kalandjainak emlékezetesebb fordulatai már Craven klasszikusában is pontosan így voltak megtalálhatóak, amit pedig a XXI. század valódi újításra alkalmatlan, erőlködve nyöszörgő forgatókönyvírói ráépítettek, az vagy felesleges, vagy teljesen ciki. Vagy ami a legrosszabb – és az ilyesmi a logikával amúgy is hadilábon álló horrorfilmek alól kirúgja a hadilábát: totál hülyeség.
Mert most őszintén: ha egy csapat szörnyszülött élve elégeti az apósodat, agyonlövi az anyósodat, szétloccsantja a feleséged fejét és elrabolja az alig pár hónapos gyerekedet, mivel mész utánuk, töltött pisztollyal vagy baseball-ütővel? A Hills Have Eyes 2006-os változatának figurái még véletlenül sem az alapvető logika alapján döntenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1394 átlag: 5.61 |
|
|
|
|