KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anthony Zimmer

Köves Gábor

Anthony Zimmer – francia, 2005. Írta és rendezte: Jérôme Salle. Fényképezte: Denis Rouden. Zene: Frederic Talgorn. Szereplők: Sophie Marceau (Chiara), Yvan Attal (Francois Taillandier), Sami Frey (Akerman), Daniel Olbrychski (Nassaiev). Gyártó: Canal+. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 90 perc.

 

Kérdezzék csak meg Mórickát: az ideális szuperbűnöző nem is festhet másként, mint erődítményszerű villája sötétjébe burkolózó, rejtélyes zseniként, aki, mint minden valamirevaló, az evilági erőknél legalább két lépéssel előbbre járó übermensch, az utolsó pillanatban is imponáló eleganciával old kereket a rá vadászó rendőrosztagok elől. Ilyen és még ilyenebb ponyvahősök népesítik be a francia Jerome Salle első mozifilmes próbálkozását, melynek címszereplőjével, az ideális szuperbűnöző valamennyi népmesei ismérvével bíró Anthony Zimmerrel a francia rendőrségnek és az orosz maffiának is komoly elszámolnivalói vannak, csakhogy Zimmernek sem az arcát, sem a hollétét nem ismeri senki. Az alvilág arisztokratikus kiskirályához az egyedüli út a femme fatale-ok minden népmesei ismérvével bíró Chiarán keresztül vezet, akiért – úgy hírlik legalábbis – bármire képes lenne a rejtőzködő közellenség. A műfaji szabályok úgy kívánják, hogy ha van femme fatale, kerüljön a történetbe egy csőbehúznivaló balek is, a szerepek azonban korántsem olyan egyértelműek, mint ahogy elsőre tűnnek. Az kétségtelen erénye, hogy Sophie Marceu személyében Salle ideális végzetasszonyát talált, akinek szexepilje úgy tűnik, majdhogynem blődség-biztos. Ha Salle legalább ugyanannyi időt fordított volna egy viszonylag ésszerű történet kidolgozására, mint amennyit Marceau idomainak csodálatával töltött, most valószínűleg nem egy beállításaiban Hitchcockot, minden másban azonban Luc Besson felszínességét és modorosságát idéző filmről kellene megemlékeznünk. Bár a negyven felett is ragyogó szépségű színésznő fenséges lábai nem is kívánhattak volna az Anthony Zimmernél hízelgőbb mozit, Marceau tehetsége azért ennél mégiscsak színvonalasabb filmet érdemelt volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8640