|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaErdőss Pál (1947–2007)Schubert Gusztáv
Volt egyszer egy Budapesti Iskola, a maga szociografikus – és ezért akarva-akaratlanul rendszerkritikus – dokumentarista játékfilmjeivel, majd egy inkább tűrt, mint támogatott stúdió, a Társulás, ennek volt ígéretes csapattagja és elsőfilmese Erdőss Pál.
Az 1982-es Adj király katonát! nem tesz többet, mint hogy odahajol egy sorshoz, és életképek sorozatában megmutatja nézőinek, hogyan indul egy – ahogy akkoriban mondták: „halmozottan hátrányos helyzetű” – tizenhat éves lány az életnek. Ha nagy drámát nem látunk is, ez a kisrealizmus is épp elég robbanásveszélyes anyagot hordozott, hol van már az ötvenes évek munkáshőseinek pátosza?
Az Adj király katonát! az elvesztett ártatlanság filmje. A történet kezdetén Jutka nagy fekete bociszemekkel mered félénken, de bizalommal telve a vágóhídra. Még nem tudja, a sorsa előre ki van cövekelve: 14 forintos órabérért három műszakban robotolhat a lőrinci fonóban.
Erdőss első filmjét 1983-ban Cannes-ban Arany Kamerával díjazták. Okkal várhattuk volna a magyar Ken Loachot, az Adj király katonát! színvonalát azonban Erdőss soha többé nem tudta elérni. A szándék nem változott, a Visszaszámlálás, a Gondviselés, a Homo Novus, a Vérvonal, a Fényérzékeny történet, a Gyilkos kedv, az Üvegfal ugyanarra a magatartásra és világlátásra, a kisemberek, a vesztesek iránti szolidaritásra épült. Erdősst mindvégig „a túlélés ára”, a megélhetésért folytatott, embert próbáló, testet-lelket nyomorító mindennapi harc érdekelte, amit győztesen megvívni lehetetlen, legfeljebb elviselni lehet. Az életművet alkotó filmek minőségét lehet vitatni, a szándék tisztességes és bátor voltát nem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1081 átlag: 5.57 |
|
|
|
|