KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az idő urai

Kovács Marcell

Les Maîtres du temps – francia–magyar, 1982. Rendezte: René Laloux. Forgalmazó: Corner Film. 78 perc.

 

A Mátrix-sorozat, a Philip K. Dick-adaptációk és a filozofikus sci-fi animék korában az, hogy mi történik valahol egy távoli galaxisban, egyre kevésbé foglalkoztatja a tudományos-fantasztikus filmek alkotóit, az érdeklődés homlokterébe az emberi agy által generált virtuális valóságok labirintusa került. Negyedszázada azonban az efféle egyszerre izgalmas és ijesztő tudati játékok még különlegességnek számítottak, és Az idő urai nem csak a témaválasztásban, de a megvalósítás módjában is újdonságként hatott. Felnőtteknek (is) szóló egészestés sci-fi rajzfilm volt, igazi kuriózum abban az időben, ráadásul kicsit a miénk is, hiszen a Pannónia Filmstúdió műhelyében készült. Nem véletlenül vált nálunk egy generáció alapfilmjévé, aminek magyar DVD-megjelenése az idei év nagy eseménye.

A rendező, René Laloux A vad bolygó sikere és cannes-i különdíja után ismét a francia sci-fi író, Stefan Wull egyik történetét dolgozta fel, de Roland Topor helyett ezúttal a hasonlóan nagy formátumú, bár a magaskultúra köreiben kevésbé ünnepelt rajzművészt, Jean „Moebius” Giraud-t, a francia képregény nagymesterét kérte fel a figurák és a helyszínek megalkotására.

Az idő urai különleges élmény, álomszerű képekben fogalmazó, merengő hangulatú sci-fi mese az idegen bolygón magára maradó kisfiú és a segítségére siető mentőcsapat kalandjairól. A hagyományosnak tekinthető történet a film végi fordulat fényében azután új értelmet nyer, lírai tűnődéssé változik az élet és a halál körforgásáról, az idő kérlelhetetlen szigoráról.

Mai szemmel nézve a film talán még hatásosabb, de erényei mellett a hibái is látványosabbá váltak. A vagány embercsempész űrhajóparancsnok, a két mókás rezonőr figura és a címszereplők mesterséges bolygója egyaránt a Csillagok háborúja túlzott hatásáról árulkodik, a képi világ helyenként bántóan elnagyolt, és a befejezés logikája zavaros, minél többet rágódik rajta az ember, annál inkább. Ez utóbbiról azonban az egyre nehézkesebb felnőttkori gondolkodás is tehet. Mert ahogyan az egyik kísérő kisfilmben a fiatal francia újságíró is megjegyzi, érdekes módon gyerekfejjel az értelmezés semmiféle problémát nem jelentett.

Extrák: Kétlemezes, roppant igényes kiadás felirat-kommentárral, egyórás riportfilmmel a magyar rajzolók élményeiről, félórás werkfilmmel, Moebius storyboardjaival és az eredeti regény szerzőjével, Stefan Wullal készített interjúval.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9184