|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEllenséges vágyakVarró Attila
Se, jie – kínai-amerikai, 2007. Rendezte: Ang Lee. Írta: Eileen Chang novellájából James Schamus, Hui-Ling Wang. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tony Leung (Yee), Tang Wei (Wong), Wang Lee Hom (Kuang), Joan Chen (Yee asszony). Gyártó: Focus Features / Haishang Films / Mr. Yee Productions / River Road Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 151 perc.
A tajvani Ang Lee rég várt visszatérése Hollywoodból saját kínai gyökereihez hasonló kapuszerepet tölt be a rendező alkotópályáján, mint egykor az Értelem és értelem: míg 1995-ben Jane Austen klasszikusa segítette át egy idegen kultúra küszöbén, ezúttal a kantoni irodalom talán legnevesebb írónője, az amerikai emigrációban 1995 őszén elhunyt Eileen Chang (Szerelem az elbukott városban, 18 tavasz) egyik műve jelenti a mankót a Hulk és a Túl a barátságon giccsterheibe beleroppant hajdani auteurnek a hazafelé vezető úton.
Chang 30 oldalas novellája (amely eredeti címében is az Austen-műre rímel – Vágy és elővigyázat) egy titkos délutáni légyott néhány óráját meséli el, középpontban egyetlen másodperc létfontosságú érzelmi döntésével: a megszállt Sanghajban egy femme fatale szerepbe sodródott diáklány és a beleszerelmesedett kollaboráns kémfőnök egyenlőtlen viszonya szemrebbenés alatt áthangolódik a több évnyi gondos munkával felépített merénylet utolsó előtti pillanatában, a viszonzatlan szerelem melodrámai konfliktusából ólomsúlyú sorstragédiát formálva néhány bámulatosan finom ecsetvonással. Lee bő két órás adaptációja ezzel szemben komótos, veretes kémtörténetbe fordítja az alaphelyzetet, Forgószél-féle noiros szerelmi háromszöggel, bántóan disszonáns szadista ágyjelenetekkel és egy erőltetett akciófordulattal kedvezve a keleti ellipszisekre, elharapott félmondatokra kevésbé fogékony nyugati nagyközönségnek – míg a rendező Austen hömpölygő prózáját hajdan kínai takarékossággal rántotta feszesre, most a hagyományos hollywoodi dramaturgia redundáns, precízen kidolgozott szabványszerkezetéhez dúsítja fel Chang lélegzetvételnyi remekművét. Az Ellenséges vágyak Arany Oroszlán-díjas kém-melodrámája méltóságteljes, melankolikus fesztiválfilm, pontosan bekalibrálva két kultúra ízléshatárára, Ang Lee szerzői pályáján újabb mértéktartó mesterdarab – adaptációként viszont csak annyira tekinthető sikerültnek, akár egy törékeny haiku, amelyből az angol fordításban erőteljes, gazdag szonett lett.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1219 átlag: 5.44 |
|
|
|
|