|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziElrabolvaBaski Sándor
Taken – francia, 2008. Rendezte: Pierre Morel. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Michel Abramowicz. Zene: Nathaniel Mechaly. Szereplők: Liam Neeson (Bryan), Maggie Grace (Kim), Famke Janssen (Lenore), Holly Valance (Diva), Xander Berkeley (Stuart). Gyártó: Europa Corp. / M6 Films / Grive Productions. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 93 perc.
Nevezhetjük a kulturális globalizáció csúcsának vagy csak egy tökéletes célközönség-pozicionálásnak, mindenesetre tény, hogy a francia gyártású Elrabolva ügyesebben játszik rá az amerikai közönség félelmeire, mint a hasonló témájú hollywoodi filmek. Mióta a CNN vagy a Fox napi híradásaiban vágókép lett a lángoló amerikai zászló, a világ kevésbé tűnik barátságos helynek. A Motelben még Szlovákiáig kellett a jenki turistáknak utazniuk, hogy leírhatatlan borzalmak történjenek velük, az Elrabolva történetében már Párizs szívéből, fényes nappal rabolnak el két naiv tinilányt. A folytatás azonban már nem Eli Roth horrorját idézi, az egyik lány apja ugyanis egy Afganisztánban edződött, egykori titkosszolgálati ügynök, aki azonnal ráveti magát a forró nyomra. Bryan Millsről az első félórában még csak annyit tudunk meg, hogy az ősöreg zsaruklisének megfelelően ráment a házassága a munkájára, a folytatásból viszont már az is kiderül, hogy hatékonyabb és kérlelhetetlenebb, mint Jason Bourne és Jack Bauer együttvéve. Luc Besson és írótársa, a Szállító-trilógiát is jegyző Robert Mark Kamen pontosan érzik, milyen hősre vágyik a politikai korrektség szólamaiba belefáradt nagyérdemű: Mills nem kér engedélyt a kínzásra, és akár egy ártatlant is habozás nélkül lepuffant, ha ezzel közelebb kerülhet elrabolt lányához.
Pierre Morel filmje így aztán nem a morális kérdésekről szól, hanem ahogy a Besson-gyár többi terméke a Taxitól A nyakörvön át A Szállító-szériáig, az adrenalinról és a folyamatos pörgésről. Az akciójelenetek intenzitása megközelíti a Bourne-filmek színvonalát, de aki miatt mégis kiemelkedik az Elrabolva a tavalyi év akciómozijai közül, az Liam Neeson. Ötvenhat éves kora ellenére éppoly meggyőzően hozza a kőkemény profit, mint Jason Statham, az angol kollégával ellentétben azonban neki a drámai jelenetek is jól állnak – ha a történet hihetetlen, nem árt, ha legalább a hős fájdalmát elhisszük.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1244 átlag: 5.51 |
 |
|
|
|
