KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Rachel esküvője

Alföldi Nóra

Rachel Getting Married – amerikai, 2008. Rendezte: Jonathan Demme. Szereplők: Anne Hathaway, Rosemarie DeWitt, Bill Irwin. Forgalmazó: Forum Home Entertainment. 113 perc.

 

Jonathan Demme karrierjénél fordulatosabb aligha létezik a legújabbkori amerikai film történetében. Demme a születési évszámát és startolásának körülményeit tekintve a mozi-fenegyerekekhez tartozik, de sohasem lett belőle nagyágyú – filmográfiájában az exploitation-csökevénytől kezdve (Börtönterror) a kultthrilleren át (A bárányok hallgatnak) a szociálisan érzékeny meleg melodrámákig (Philadelphia) és remake-ekig (Charlie kettős élete; A mandzsúriai jelölt), mindenféle becses kacat fellelhető. Mi több, tehetségéből még rendhagyó koncertfilmekre (Stop Making Sense) és politikai dokumentumfilmekre is futotta (The Argonomist; Jimmy Carter Man From Plains). S ha már korai munkái kapcsán a filmtudorok előszeretettel ültették Renoirral vagy Buñuellel egy asztalhoz, akkor a Rachel esküvője – mely léptékét tekintve visszakanyarodás ezekhez a puha Amerika-kritikát megfogalmazó, fess darabokhoz – egyenesen a dán dogmával lép frigyre, a háttérben pedig Az esküvő és a Rövidre vágva Altmanjával kokettál.

Bár a Rachel esküvője családi melodrámája velős tablófilmnek ígérkezik, mégsem az, mozaikosságát leginkább puritán eszközhasználatának köszönheti; Demme csellengő, már-már home-videós minőséget produkáló kézikamerájával minden zugba bepillant, véletlenszerűen rögzíti az összegyűlt násznép arcait, főszereplőjét még a toalettre is elkíséri. A töredezett felület alatt azonban egyetlen dologra koncentrál, a fiatal, mindennapjait rehabon töltő Kymre, aki nővére esküvője alkalmából időzített bombaként jelenik meg a szülői házban. A tehetetlenség egy multikulti, übertoleráns, sokat megélt művészfamília szolid összeomlásában tetőzik: a látszólag mindenkit be- és elfogadó klán eltévelyedett gyermeke ugyanis olyan fekete bárány, kinek múltbéli bűnét megbocsátani, megemészteni minden szerető és gyengéd próbálkozás dacára is képtelenség. A melegszívű amerikai liberalizmus csődje ez, melyet Demme hideg kívülállóként mutat meg, ítélkezés, félrebeszélés, szemforgatás és megváltás nélkül; az ünnepség után mindenki beszáll autójába, és integetve-mosolyogva elhajt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9808