KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fifti-fifti

Kovács Kata

50/50 – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Levin. Írta: Will Reiser. Kép: Terry Stacey. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Joseph Gordon-Lewitt (Adam), Seth Rogen (Kyle), Anna Kendrick (Katharina), Bryce Dallas Howard (Rachel), Anjelica Huston (Diane). Gyártó: Mandate Picture / Point Gray / IWC Production. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 100 perc.

A nagy társadalmi traumákat, így a rákot sem kerülheti el az igény, hogy korábban tabunak számító humorral vagy iróniával tekintsenek rájuk. A köztudatban a halálos betegség szinonimájaként élő kór és az ellene való küzdelem komédiába vagy éppen bizarr helyzetekbe csomagolása korántsem új fejlemény a filmekben (Dangerous Parking, vagy a tévésorozatok közül a The Big C és a Totál szívás), még ha jóval gyakoribbak is a drámai hangvételű feldolgozások (Édes november, Az élet nélkülem, The Guitar).

A vígjátéki vonalhoz csatlakozó 50/50-t rendezőként jegyző Jonathan Levine továbbra sem szakad el korábbi filmjeinek (The Wackness, Majd meghalnak Mandy Lane-ért) zűrzavaros tinédzserhőseitől: a huszonhét éves Adam ugyan nem kamasz már, de a váratlanul diagnosztizált – a címben szereplő túlélési eséllyel járó – rákbetegség őt is a felnövéshez hasonló fordulatokra kényszeríti. Ahogyan a tematika korábban felsorolt filmjeiben, a fenyegető diagnózis itt is a főszereplő életének lavinaszerű összeomlását és új alapokra helyezését eredményezi. Ugyan a forgatókönyv a szerző, Will Reiser valós élményei nyomán született, nem igen lép túl az olyan kapcsolódó közhelyeken, mint az egészségügyi dolgozók részvétlensége, a szülők terhes aggodalma, vagy a nagy igazság, miszerint nagy bajban mutatkozik csak meg, kire számíthatunk igazán. Erénye sokkal inkább a hol szokatlan és durva, hol pedig szívmelengető humorban és a Woody Allen fénykorát idéző karakterábrázolásban van: mert láttunk már pániktól üvöltő főhőst, olyat is, aki füvet szív más páciensekkel, de olyat még nem, aki a rákot csajozásra használja, vagy segít begyakorolni kínosan amatőr terapeutájának, hogyan viselkedjen empatikusan egy pácienssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10933