KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy asszony illata

Báron György

Négyen ültek a Universal Pictures huszonharmadik emeleti irodájában: két forgatókönyvíró, egy producer és a stúdió direktora. A falon a régi nagyok fényképei, szivarral, feltűrt gallérú ballonkabátban. A kis szobában valósággal vágni lehetett a légkondicionált, steril Los Angeles-i levegőt.

„Nos?” – nézett föl a direktor és egy sétabot kampós végével türelmetlenül ütögette az íróasztalát. Az egyik forgatókönyvíró idegesen belekortyolt a vitaminitalába: „Két férfiról lenne szó. Az egyik fiatal, szinte taknyos, a másik középkorú, dörzsölt, belevaló. Elutaznak együtt, s a kölyök megismeri az életet.” „Felnőtté érik” – nézett föl buzgón Diet Coke-jából a producer. „Tíz ilyen sztori van a fiókomban – morogta a direktor. – Egy tucat hasonló filmet csináltunk mostanában. A Koltai is ebben utazik Pesten. Állítólag jó” „Egy vak ember – suttogta a másik szcenarista. – De azért talpig férfi. Mindent tud.” „Marhák!” – a direktor megpróbált uralkodni magán. – Mindenkinek herótja van a betegektől. Az esőember... Egy kisebb Isten gyermekei... Tombol a Hold... Istenem, miért büntetsz engem?” „Ezt az utóbbit nem láttam” – merengett a forgatókönyvíró. A direktor üveges szemekkel bámult maga elé. A producer félénken előrehajolt: „No és ha esetleg, persze, csak ha tetszik, ugyebár, szóval, az idősebb férfi vak lenne? És pátyolgatná a fiút? Na?”

A direktor ölbekapta a producert, székestől. „Aranyapám! – üvöltötte – kérsz még egy vitaminitalt? Nna... Tudtam, hogy nem hiába fizetek nektek egy álló esztendeje havi húszezer dolcsit. Fejenként. Megcsináltátok, az anyátok istenit!”

Innen már nem volt megállás. „A vakot sztár játssza! Dustin Hoffmann! Nem, inkább Al Pacino! Róla senkinek sem jut eszébe, hogy autista” „Legyenek benne nagyszabású jelenetek! Táncparkett, melyen Pacino, a vak Pacino úgy tangózik, akár egy angyal. A nő meg gyönyörű...” „Vezessen autót! Száguldozzon!... Nem lát, de érzi. Értitek? Érzi!” „A fiú váljon más emberré, mint amilyen a film elején volt! Kész felnőtt, mire legördül a függöny.”

Ebben maradtak. Az eredmény meg a nyakunkon. A jelenetek nagyszabásúak, Pacino zseniális, vakvezet, tangózik, a fiú megérti az élet titkát.

A négy úr ül a huszonharmadik emeleti szobában, az Oscar-díjkiosztást várja, a hűtőben alkoholmentes gyümölcspezsgő, az asztalon kristálypoharak. Már a folytatás jár a fejükben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1241