KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Aferim!

Baski Sándor

Aferim! – román, 2015. Rendezte és írta: Radu Jude. Kép: Marius Panduru. Szereplők: Theodor Corban (Constandin), Cuzin Toma (Carfin), Mihai Comanoiu (Ionita), Alexandru Dabija (Iordache). Gyártó: HI Film Productions. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 108 perc.

Radu Jude új filmjének élénk színekben tobzódó, stilizált plakátja Tarantino-ihletésű westernt ígér, és a választott történelmi periódus, illetve a szinopszis is szabályos műfaji átirattal kecsegtet. Az 1835-ben játszódó Aferim! papíron meg is felel ezeknek az elvárásoknak. Az alaphelyzet kedvelt western-toposzokra épül: a sheriffbe oltott fejvadász (Constandin pandúr) és fia egy lopással vádolt cigány férfi után kutatva lovagolják át a havasföldi vadkeletet. Az eleddig kortárs városi környezetben játszódó filmeket rendező Jude jó érzékkel választott témát: a romániai cigányrabszolgaság nem csak a szélesebb köztudatba nem került be, de a (film)történelem térképén is fehér foltnak számít.

A látszat ellenére Judét mégsem a zsánerkonvenciók érdeklik, azokat csak laza sorvezetőként használja, az Aferim! valójában logikus folytatása és továbbgondolása az életműnek, illetve a román új hullámos stílnek. A legboldogabb lány a világon-hoz és a Mindenki a mennybe megy-hez hasonlóan Jude ezúttal is a realizmus maximumára törekedett, a 19. századi Havasföld társadalmi viszonyait, a kor szokásait, hiedelmeit meglehetős precizitással mutatja be. A történelmi tablót ugyanakkor szándékosan „roncsolja”, idézőjelbe teszi a fekete-fehér képekkel, a közelik szinte teljes mellőzése pedig az intenzív nézői azonosulást gátolja. Első két filmjében is ez a szenvtelen távolságtartás szavatolta, hogy a szereplők által drámainak megélt események – a külső szemszögnek is köszönhetően – észrevétlenül csússzanak át groteszkbe.

Az Aferim! ennek megfelelően nézhető sajátos szociográfiai road movie-ként, amelyben – mint egy abszurd népi színdarabban –, a kor összes jellegzetes figurája felvonul, de működik a jelennek tükröt tartó allegorikus szatíraként is. A film sugallata és konklúziója, hogy a mai társadalmat átható előítéletek, attitűdök vagy a korrupció kultúrája 180 éve változatlanok, és ezt az állítását Jude azzal támasztja alá, hogy a szereplők dialógusai – amelyekben például arról polemizálnak, hogy a zsidók, a cigányok vagy esetleg a magyarok az alávalóbbak – hiteles korabeli szövegeken alapulnak; sőt: egymást érik a szkriptben a közmondások, szállóigék és az irodalmi idézetek is. Az Aferim! így aztán mégiscsak kapcsolódik a Tarantino-féle westernekhez: a lenyűgöző 35mm-es fekete-fehér képek ellenére Jude filmje is főként a nyelvhasználat segítségével mesél a hatalmi struktúrákról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12425