KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ízlés szerint fűszerezve

Vincze Teréz

Quanto basta – olasz-brazil, 2018. Rendezte: Francesco Falaschi. Írta: Filippo Bologna, Ugo Chiti és Federico Sperindei. Kép: Stefano Falivene. Zene: Paolo Vivaldi. Szereplők: Vinicio Marchioni (Arturo), Luigi Fedele (Guido), Valeria Solarino (Anna), Mirko Frezza (Marione). Gyártó: Gullane / Notorious Pictures / Verdeoro. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Az Ízlés szerint fűszerezve megálmodói minden bizonnyal az „esőember a konyhában” szlogennel adták el az ötletet a producernek, aki pontosan meg is kapta azt, amit ígértek neki. Szívhez szóló, humanista történetet arról, hogy a börtönviselt embernek is lehet aranyból a szíve, és az Aspergerrel élőknek is joga van teljes életet élni, amiben talán éppen azok lehetnek leginkább segítségükre, akik saját sebeik miatt különösképpen megértik őket.

Adjuk még ehhez az olasz konyhaművészet és a napfényes Toszkána látványát, és készen is van a tökéletes nyári kertmozi-program.

A dühkezelési problémái miatt a börtönt is megjárt szuperséfet büntetése részeként közmunkára kötelezik, így kerül egy különféle mentális problémákkal küzdő fiatalokkal foglalkozó intézet főzőtanfolyamának élére. Michelin-csillagjai ellenére igen szimpatikus az élet- és szakácsfilozófiája: a világnak egy tökéletes paradicsomszószos spagettira van szüksége, és nem mondjuk csokiszószban úszó pisztrángra. Nem mindenki osztja a véleményét az új konyhában: például Guido, az aspergeres fiú, aki pompás menükről álmodik, és szinte bármilyen ételről megmondja kóstolás alapján, milyen összetevőket használtak az elkészítéséhez. A korrupt külvilág elől a problémás fiatalok megmentésébe menekülő szociális munkás, Anna közreműködésével Guido elindul az ifjú tehetségek felfedezését szolgáló főzőversenyen, ahol némi vonakodás után – nagyszerűségét és arany szívét újra igazolván – a sztárséf lesz a mentora.

Minden van tehát, mi egy szórakoztató filmhez kell: kulináris látványosság, tehetségkutató-versenyes izgalmak, sztárséfek közötti szakmai vetélkedés, generációkon átívelő mester-tanítvány viszonyok, a másság elfogadásának szívmelengető és humanista epizódjai, a nézői érzelmeket jókor és jó irányba kalauzoló zenei aláfestés, valamint jól adagolt madártávlati képek a csodás Toszkánáról. Kellemesen és kulturáltan fog szórakozni, ki e filmet választja egy nyárestén. Saját nemében szinte hibátlan, de nem fog hosszan tartó nyomot hagyni maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13772