KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Harry Potter és az azkabani fogoly

A kviddics nemzedéke

Békés Pál

Az ötödik könyvnél, a harmadik filmnél járunk a Potter-projekt hibátlan tervszerűséggel folytatódik.

 

A Harry Potter-saga legújabb éneke megbízható, színvonalas, professzionális munka. Igazi meglepetéssel nem szolgál az első kettőhöz képest, ám valójában miféle meglepetésre is várna a sorozat közönsége? A Potter-rajongók arra vágynak, hogy a film minél hívebben kövesse a regény cselekményét, és ezt kívánja a szerző is, aki már a kezdet kezdetén kikötötte, hogy köteteinek történetvezetésétől a forgatókönyvek nem térhetnek el. Az új rendezőnek, a mexikói Alfonso Cuarónnak kötött pályán kell haladnia, elismerésre méltó, hogy filmje többnyire kikerüli az ismétlődések révén fenyegető unalom csapdáit – sőt, egyes hívek szerint e „harmadik ének” szebben szól az előzőeknél. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a főszereplők szemlátomást kamaszodnak, és természetes sutaságuk üdítően hat a javarészt számítógépes virtuálbravúrokból összeillesztett világban.

Az azkabani fogoly történetében a korábbiakhoz hasonlóan az ősi és modern mitológiákból átemelt és a Potter-univerzumhoz hasonított elemek dominálnak; minden ismerős valahonnan máshonnan, és mégis otthonosan, természetesen illeszkedik a roxforti közegbe. A jól kivitelezett plágium nem büntetőjogi kategória, hanem szerzői erény; ismerős elemek összegyúrásával új világot hozni létre (új minőségről nem beszélhetünk) tiszteletre méltó teljesítmény. A rettenetes azkabani börtön – ahonnan eleddig csak egyetlen fogolynak sikerült megszöknie – az elbeszélés alapján erősen emlékeztet a rettenetes és valóságos Alcatrazra (melynek történetében szintén csak egy sikeres menekülés fordult elő), a szökevényt ábrázoló körözőplakátok a westernvilág seriff-hivatalokból ismert falragaszaira hajaznak, a menekülő nyomába szegődő iszonyatos dementorok Michael Ende Végtelen történetének lélekszívó lényeire – és így tovább. Azt meg talán fölösleges hosszan elemezni, hogy a filmben fontos szerepet játszó szellemkutya és vérfarkas úgyszintén import. Ehhez járul a technikai tökély – a hippogriff, e lóból és valami irdatlan ragadozómadárból összerótt jólelkű mitikus lény mozgása hibátlannak tűnik. (Noha a recenzesnek ehelyütt töredelmesen be kell vallania, a levegőbe beszél, hiszen még sosem látott testközelből lómadarat.)

A Harry Potter-sorozat sok izgalmat tartogat még a rajongók számára – igazi meglepetést talán már nem. Az igazi meglepetés maga a dolog. Az ötödik könyvnél és a harmadik filmnél tartunk. Mivel Rowling asszony hét kötetre és ugyanennyi filmre tervezi a szériát, nagyjából félúton járunk. Innen jó kilátás nyílik a múltra, az 1997-ben elkezdődött diadalmenetre és a belátható jövőre. Harry Potter a szemünk láttára növi ki magát egy nemzedék közös élményévé. A harmincnál is több nyelven egyszerre egy időben publikált kötetek, melyeknek megjelenését a média gerjesztette hisztérikus várakozás övezi (kötelező képes beszámolók a könyvesbolt előtt hálózsákban alvó rajongókról, akik a reggeli nyitáskor elsőként akarnak hozzájutni az áhított műhöz) világszerte máris százmilliók számára váltak meghatározó élménnyé. Ezt az élményt a fergeteges nézőszámot és bevételt produkáló filmsorozat megerősíti, megsokszorozza. A siker nem múlékony, nem egynyári és nem oly könnyen feledhető, mint a tavalyi ruhadivat. A Potter-projekt összességében körülbelül egy évtizeden át tart. A rajongók többsége gyerek, olyan életkorban van, melynek élményanyaga egy életen át elkíséri. A Potter-élmény a könyvek és a filmek összehangolt megjelenése miatt tökéletesen globalizált, a pekingi könyvesboltban éppen akkor vehetők kézbe az első példányok, mint a budapestiben, a londoni filmbemutató egy napra esik a kairóival és a moszkvaival.

A Potter-marketing nemzetek fölötti közösséget kovácsol, talán épp olyan erőset, mint egykor a Beatles. A mai ötvenesek Patagóniától Reykjavikig ismerik a Yesterdayt és ha netán eldúdolják, ifjúságukra emlékeznek, mely persze annyiféle volt, ahányan vannak, de a Beatles-dal közös keret. A nyolcvanas-kilencvenes években születettek számára talán a kviddics lesz a közös hívószó, talán a Potter-világ rekvizítumai alapján azonosítják majd nemzedéktársaikat, talán ez lesz a nyelv, melynek révén „félszavakból is megértik egymást”.

Ha e nemzedék tagjai, megvénülvén, gyermekkoruk legszebb élményeire gondolnak, álmukban fejük felett alighanem elröpül majd egy kecses lómadár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1869