KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülés az éjszakába

Simó György

Marlon Brando a minap hangosan dicsérte ezt a Sean Penn-filmet, mondván, így kell az erőszakról filmben beszélni. Marlon Brando híres és okos ember, részben igaza is van, de azért óvatosan a bónuszpontokkal: a Menekülés az éjszakába sajnos rosszul megcsinált film. Kétségtelenül nem akciófilm, hanem didaktikus dráma, mondanivalóval, üzenettel, sorssal és sok alkohollal, de ettől még nem vagyunk beljebb, emberi dolgokról is lehet nagyon laposan és unalmasan mesélni. Egy középkorú ékszerboltos (Jack Nicholson) elhatározza, bosszút áll a palin (David Morse), aki három évvel korábban részegen elütötte a lányát. Pechjére, a baleset óta a Booth névre hallgató nagy darab ember arannyá nemesedett a börtönben, a piás-kurvás Nicholson viszont teljesen szétzuhant, elvált, egész nap cimborákkal lóg a szexclubban, miközben egyetlen dologra vár: arra a pirossal bekeretezett napra, amikor Booth kiszabadul. Amikor pisztolyt szegez Booth fejének, hiányzik a golyó a fegyverből, mire ad magának még három nap gondolkodást. Nem kellene, talán szerencsésen rövidebb lett volna a film, ha ott rögtön lelövi. A két színész mentségére legyen mondva, mindent megpróbálnak, nem is egészen eredménytelenül. Nicholson ismerősen neurotikus, David Morse pedig nagyon meggyőzően befelé fordult. A történet így minden hibájával együtt is menthető lenne, ha Sean Penn-nek nem sikerülne a jeleneteket olyan ismerősre és szájbarágósra alakítania, hogy semmi átütő erő ne maradjon bennük. Egy vágás Moorse, egy vágás Nicholson, szépen szimmetrikusan egymás mellé rakott jeleneteken át peregnek az órák, várnak a nagy találkozásra, és ez így megy egész addig, amíg a végén a bölcsészhallgatók dramaturgiai érzékével megáldott Booth egy háromnegyed órás futóverseny végén éjfélkor rá nem fekszik a halott kislány sírjára: „Jön az édesapád. Szüksége van a segítségedre.” Nem árulom el a végét, legyen valami öröm is abban a háromszáz forintban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=317