KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Dirk Bogarde (1921–1999)

Molnár Gál Péter

 

Meghalt Derek Jules Gaspard Ulric Niven van den Bogaerde, akit a világ Dirk Bogarde néven ismert. Apja holland születésű, szerkesztője volt a londoni Timesnak. Anyja (Margaret Niven) skót színésznő. A fiú Glasgow-ban elvégzi az egyetemet, 1939-ben egy kicsiny színháznál kezdi színészpályáját, ugyanekkor föladatot kap a komikus George Fromby egyik filmkomédiájában. Mihamar a II. világháborúban szerepel: katona Indonéziában, s Montgomeryt követve a partraszállásban fotókat-rajzokat készít. Idősebb pártfogója – Noel Coward – hozzásegíti filmszerződéshez a Rank cégnél. Vígjátékok, rémdrámák, kosztümös melodrámák jóképűje. Főszereplő a Doktor-sorozatban (Doktor a házban, Doktor a tengeren, Doktor szabadlábon, Doktor bajban). Liszt Ferencet játssza a Befejezetlen dal című, King Vidor halála következtében George Cukor befejezte életrajzfilmben (1959). Roy Baker rendezésében megrökönyödő föltünést kelt Anacleto, egy homoszexuális bandita szerepében (Az énekes, nem a dal, 1960). Joseph Losey leforgatja Harold Pinter egyfelvonásosából tévéfilmjét (A szolga, 1963), a címszerepben a kifürkészhetetlenül fegyelmezett morbid Hyppolit, az urán eluralkodó lakáj Bogarde színészi vízjegye lesz. Vászonra sorjáznak titokzatos, kétértelmű figurái, a Losey rendezte A királyért és a hazáért (1964) tárgyalásának védője, vagy az Óbudán és a Szépművészeti Múzeumban Malamud-regényből John Frankenheimer forgatta A mesterember (1969), melynek szerepében a dosztojevszkiji vizsgálóbíró mélységeit érzékeltette. Cukor Lawrence Durrell-regényéből elkészített Justine-jének Pursewardenje (1969). Visconti Elátkozottakjában (1969) Frederick Bruckmann, a Halál Velencében (1970) Aschenbachja, Liliana Cavaninál Max, az Éjszakai portás (1973). Losey méltatlanul mellőzött Modesty Blaise (1965) című szürrealista comics-paródiájában a mozi-rosszembert játékos szólamban adja elő.

Színházak táján a Bogarde-szerű  színészekre szokás mondani: titka van. A színészi extrovertáltság helyett magába forduló, jegesen fegyelmezett introvertáltság alól izzó sugarak érik a nézőt. Nyakig gombolt. Kínosan jól nevelt. Feszes modorú. Pillantásai bizonytalan idegességet közölnek. Valahová távolba néz, de elkapja jómodorún tekintetét. Robbanásveszélyesen higgadt. Jóltemperáltsága körül az erőszakos halál kószálva lesi áldozatait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4503