KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnös dal a Föld

Varga András

 

Miért csak fölkavaró és nem igazán megrendítő Rauni Mollbert filmje? Holott az örök mese szálait szövi ő is, egy lappföldi faluközösség mindennapjainak (némiképp archaikus) megjelenítésében az elfojtások és vágykitörések pusztításáról mesél. Arról szólna e példázat, hogy a könyörtelen és képmutató társadalomban az őszinte tisztaságú Márták húzzák a rövidebbet, ám a sok-sok részletigazságból mégsem kerekedik ki katartikus mű, hiteles társadalomkép.

Mollberg a zárt közösséget csak illusztratív módon használja meséjének környezetéül. Amit megmutat, az életképek belső kapcsolatrendszeréből: az a kényszerű együttélést feszítő atomizáltság. Ezért erős színekkel, hatásos tulajdonságokkal kénytelen fölruházni epizódfiguráit is, akiknek a története egyenrangú  Mártáéval.

Egyenrangú, mert Márta csak főhőssé nagyított karakterjellem; szerelemkereső hitének nincs drámai ellenfele. Cselekedetei sem a közösség hibás etikája ellen irányulnak; nem a brutalitással és közönnyel szemben keresi egyéni boldogságát, hiszen ez a közösség a rendezés hibája folytán sem ellenére, sem vele együttérzően, nem létezik. A szemben álló figurák ugyanis szinte légüres térben találkoznak, a konfliktusok túlságosan líraivá fakulnak, szerzőnk pedig ultima ratioként kénytelen sűrűn segedelmül hívni a halált.

Az előadásmód mintha erőszakot követne el a mese tárgyán. Mollberg kamerája szenvtelenül szemlélődő; nem szereti a hangsúlyt, nem érdekli a hatás. Ez a forma síkba préseli az egyedi jellemeket, belső mozgások nyomkeresése helyett tényekből szerkesztett tablókkal szembesülünk, s mintha a rendező is riadtan fedezné föl, hogy pompásan játszó színészeit csak hiábavaló, szakállas igazságok kimondására buzdította.

Egyébként: Mollberg 1974-es filmjét Timo K. Mukka híres műve, magyarul a közelmúltban Bűnről dalol a Föld címmel megjelent regénye nyomán forgatta. Miért Bűnös dal a Föld a film magyar címe? Mollberg tavalyelőtt készített egy újabb Timo K. Mukka adaptációt, a Tabu című regényből. Ez májusban ment a hazai mozikban, Milka címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6738