KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hová tűnt Agatha Christie?

Harmat György

 

Könnyű kimondani (hisz igaz), hogy ez a film híres emberek magánéletében vájkáló giccstermék, lassan kibontakozó féltékenységi dráma, lila szerelmi románc és közhelyekből kirakott lélektani elemzés, mégis vonzó, mert izgalmas krimi, szellemes társalgási vígjáték.

A kiindulópont az, hogy „a detektívregény királynője” 1926 decemberében eltűnt, és erről a néhány napról 50 évvel későbbi haláláig sem adott magyarázatot. Ennyi a tény, s a többi filmíró-szakemberek kitalálmánya, és a legkevésbé valószínű, hogy éppen az történt, amit a vásznon látunk. Ez persze nem baj, hiszen a sztori meglepő fordulatokkal is szolgál, méltóan Agatha Christie-hez.

Élvezhetjük a történetet, de még annál is jobban a gazdagon berendezett éttermeket, ruhaszalont, gyógyfürdőt. Az ablakon lecsorgó esőt, amint Mrs. Christie arcán tükröződik. A fénypászmák sugarazta szállongó porszemeket. Mindezt (és még mi mindent!) a zseniális Vittorio Storaro (Huszadik század, A Hold, Apokalipszis most operatőre) jóvoltából, akinek fényképezése: ritka ünnep a szemnek.

Élvezhetjük Dustin Hoffman játékát, szerencsére eredeti hangján. Az amerikai újságíró szerepét nyilván neki írták. A gátlásosságnak és céltudatos arroganciának, gúnynak és bájnak ezt a keverékét csak ő tudja ilyen hitelesen elővarázsolni. Közös jeleneteik Agathával (megismerkedésük, táncuk) életteli, finom humorú kis csodák. A Nagyítás óta a legnagyobbak között számontartot Vanessa Redgrave egyébként Hoffman nélkül most korántsem meggyőző: riadt és kissé hisztérikus szem-meresztgetése, patologikus félénksége gyakran vált ki nevetést, holott meg kellene hatódnunk. Ez valószínűleg Michael Apted rendező hibája: a színésznő azt játszotta, amit kértek tőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/10 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6952