KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hét vérfoltos orchidea

Alföldi Nóra

Sette orchidee mascchiate di rosso – olasz, 1972. Rendezte: Umberto Lenzi. Szereplők: Antonio Sabato, Uschi Glas, Rosella Falk. Forgalmazó: Fangoria Magyarország Kft. 88 perc.

 

A hetvenes évek olasz filmgyártásában az egyik legmarkánsabb műfaji jelenség a Dario Argento és Mario Bava nevével fémjelzett giallo volt. A thrillervázra épülő sablontörténetek lényege nem a csavaros cselekményben rejlett, hanem a trancsírozás artisztikumában, azonban a giallók minőségi darabjaiban a látványos kaszabolások túlmutatnak az öncélú zsigeri élvezeteken.

Umberto Lenzi 1972-es Hét vérfoltos orchideája a zsáner letisztult, ám kissé steril darabja, mely a megszokott ikonográfiát hozza: fekete bőrkesztyűk, fenyegető szubjektívek, halált váró, dermedt női tekintetek. A gyilkos kiléte mellékes, a gyakran vakvágányon haladó nyomozás pedig puszta ürügy, hogy megcsodálhassuk a gondosan komponált, alaposan végiggondolt vérorgiákat. A történet nem sok újdonságot tartogat: egy gyilkos szedi lengén öltözött nőnemű áldozatait, a szálakat a rendőrség mellett egy személyesen érintett férfi próbálja felfejteni. A kérdés, mely a gyilkosságok rituáléi közepette megfogalmazódik – akárcsak a nagymestereknél –, ezúttal is egy konkrét művészeti problémára irányul. Mennyire lehet egy portré vagy bármilyen minőségű absztrakt lenyomat hiteles, legyen az fotó, fantomkép, vagy éppen az emlékezetben megőrzött kép. A gyilkosnak nincs képe bosszújának elszenvedőjéről, ezért véletlenszerűen öl; a nyomozónak van képe a gyilkosról, az azonban hibás.

Lenzi filmje tulajdonképpen a giallo fantomképe. Kidolgozatlan, végtelenül egyszerű, vázlatszerűen tartalmazza a kötelező elemeket, de kevéssé eredeti. A gyors vezénylésű, kilóra mérhető repetitív nyomozás-szcénák mellett egy-két parádés kivételtől eltekintve jelzésértékűek maradnak a gyilok-szekvenciák. A variózásokkal teletűzdelt, felfokozott tempójú jelenetek kevés alkalmat adnak a festői stilizálásra, így a vér nem több vörös olajfestéknél. A Hét vérfoltos orchidea minden puritánsága ellenére izgalmas, kiegyensúlyozott, elegánsan kivitelezett, feszült ritmusú rutinmunka: giallo kezdőknek.

Extrák: előzetes; képgaléria; interjú; Fangoria-kommentár.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9033