KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hívatlanok

Hungler Tímea

The Strangers – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Bryan Bertino. Kép: Peter Sova. Zene: Tom Hajdu és Andy Milburn. Szereplők: Liv Tyler (Kristen), Scott Speedman (James), Gemma Ward (Maszkos nő), Kip Weeks (Maszkos férfi). Gyártó: Vertigo Entertainment / Mandate Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 85 perc.

 

Tucat-horrorunk leginkább komolyan vehető sokk-effektje sajnos azon tény, hogy a sztori megtörtént eseményeken alapul. Minden más: klisé, unalom, következetlen dramaturgia és idegtépő zenei aláfestés. Pedig nem indulunk rosszul: ifjú pár, elhagyatott erdei vityilló – a kissé feszült viszonyról csakhamar kiderül, a hölgy nemet mondott a fiú lánykérésére, most épp emésztik a történteket. A megbékélés fázisában, hajnali négy körül valaki dörömböl az ajtón, és Tamarát keresi. Hogy ezek után mi következik, előre sejthető. A maszkos-baltás zaklatók ezúttal hárman vannak, ki-be járkálnak a házból, telefonokat tesznek tönkre, autókerekeket szurkálnak ki, kicsavarják a biztosítékot, lövöldöznek, mindezt mindig a félhomályból, takarásból előbukkanva. Hőseink célja nem lehet más csak a túlélés.

Hogy mindehhez minek Gemma Ward, az új generációs topmodell, ha a babaarcú maszk alatt nem látszik belőle semmi, örök rejtély marad. Mint ahogy az is, hogy a rendező miből gondolta, hogy ezzel az igencsak vérszegény sztorival kihúzhat egy filmidőt. A bevezetés még hagyján, a tárgyalás azonban nem áll másból csak riogatásból, visításból, menekülésből, lábficamokból, bújócskából és nyöszörgésből. Félelmünket feltehetőleg a zárt tér, az ok- és arcnélküli testi-lelki terror hivatott felkelteni, de nagyobb a kísértés elmerengeni a viktimológián, mint tövig rágni a körmeinket izgalmunkban. Mégis, miért hagyja magára az éj közepén hősünk a hősnőt, ha előtte már egy titokzatos nő a frászt hozta rájuk? Miért nem hívja a helyszínre érkező közeli barát a rendőrséget, és minek megy be a házba, ha arra érkezik, hogy üvölt a lemezjátszó és a párocska kocsiját valaki miszlikbe aprította? Őszintén reméljük, hogy a válaszokat nem a Hívatlanok: A kezdet adja meg.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9523