KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elégia

Varró Attila

Elegy – amerikai, 2008. Rendezte: Isabel Coixet. Írta: Philip Roth regényéből Nicholas Meyer. Kép: Jean-Claude Larrieu. Szereplők: Ben Kingsley (Kepesh), Penélope Cruz (Consuela), Peter Sarsgaard (Kenny), Dennis Hopper (George), Patricia Clarkson (Carolyn). Gyártó: Lakeshore. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 113 perc.

 

Ha léteznek irodalmi művek, amelyeket alapvetően meghatároz szerzőjük nemi hovatartozása, Philip Roth szexuális frusztrációkat és elhajlásokat könyörtelen önfeltárással boncolgató bestsellerei (Portnoy-kór, A vágy professzora) mindenképp ezek közék tartoznak. A neves egyetemi tanár, műítész és szoknyabolond David Kepesh trilógiájának zárását jelentő Haldokló állat középpontjában a kapuzárási pánik áll, amelynek nyomására egy menetrendszerű afférból a szemeszter szépével mindent felemésztő, görcsös birtokvágy fakad – titokzatos tárgya pedig többé nem tökéletes mell vagy feltáratlan testnyílás, hanem maga az elinaló élet.

Szépelgő leánydrámákkal bizonyító rendezőnőre bízni egy ilyesféle Roth-adaptációt hasonló kockázatokat rejt, mint vitriolos hímsovinisztával megrendeztetni egy neo-viktoriánus írónő érzékeny művész-regényét (Költői szerelem) vagy harcos feminista kezébe engedni az Amerikai pszichót: a katalán Isobel Coixet (Az élet nélkülem) be is teljesíti a jogos félelmeket. Tekintve, hogy az alapmű témája az eltékozolt élet, és történetesen akad benne egy fiatal nő a Halál árnyékában, az Elégia precíz folytatása Coixet eddigi tetemes életművének – a rendezőnő azonban mit sem törődik azzal, hogy a címbeli haldokló állat ezúttal a vágybeteg férfilélek. Nem csupán kilúgozza a főhős keserű önvallomását, finomra csiszolja a kegyetlen éleket, de női tekintete egyfajta hamis megváltás-történetet teremt Roth önsorsrontó végkifejletéből – a szexuális függőséget gyógyító szerelemmé lágyítja, miközben egy túlnagyított fényképész-metaforával genderfüggetlen esztétikai olvasatot (és ezzel szerzői önreflexiót) erőltet az alapmű jóval direktebb hímszövegére. Az Elégia kétségtelenül finomművű, ízléses május-december románc, de a mélyén akkor is ugyanaz az olcsó „akasztják a hóhért” tanulság zakatol, mint az esküvői tucatkomédiáknál – egyfajta A spanom csaja, Schubert-zonograszonátákra és lírai montázs-szekvenciákra hangszerelve.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9551