KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kontra-Hollywood

The Fighter – A harcos

A gonosz iker

Sepsi László

David O. Russell mintha Wes Anderson filmjeit forgatná újra kiábrándultabb, karcosabb sötétebb verzióban.

A család, illetve a család intézményének rogyadozása az utóbbi húsz évben állandó ihletforrást jelentett az amerikai függetlenfilm számára, mindinkább arra a kérdésre helyezve a hangsúlyt, hogy a társadalom mikroegységének széthullása miképp egyeztethető össze az amerikai álommal. Wes Anderson munkássága bizonyult az ördöglakat egyik legkézenfekvőbb feloldásának, de felstilizált, jellegzetesen eszképista univerzumára azóta már megérkeztek az adekvát filmes válaszok. Míg Európában Anders Thomas Jensen családként funkcionáló kisközösségeinek önámításból szőtt védőburkait rendszerint a hétköznapok abszurd erőszakkitörésekben csúcsosodó prózaisága ostromolja, úgy az amerikai függetlenfilm esetében az Anderson-recept ellenszerét, miképp azt például a 2006-os A család kicsi kincsének Oscar-díjai is mutatják, szintén az intellektuális máztól megfosztott kisrealizmus jelenti.

David O. Russell 1994-es indulásától markáns ellenpontját nyújtja a nagyjátékfilmmel két évvel később debütált Wes Andersonnak. Miközben tematikai szempontból a párhuzamos életművek jelentős átfedéseket mutatnak – kiváltképp a család motívumának használatában, lásd a Gyagyás család illetve az Utazás Darjeelingbe identitáskereső road movie-jainak, vagy a gunyoros Anderson-paródiaként is felfogható Multik haza! példáját – Russell már a pályaindító Spanking the Monkeyban (kb. „kiverni a répát”) jóval kiábrándultabb világképet mutatott fel, ahol a család már A harcost előrevetítő fojtogató közelsége vérfertőzésben és öngyilkossági kísérletekben csúcsosodik. Russell kezdettől fogva a vérségi kötelékek árnyoldalának krónikása, az andersoni világlátással polemizáló gonosz ikertestvér: hősei kollektív egymásra találás helyett inkább az országutat választják (Spanking the Monkey), az eredeti szülők kutatása során felbukkanó működésképtelen családkezdemények lényegében felcserélhetővé válnak (Gyagyás család), az életük értelmét kereső lézengő késő-huszonéveseket pedig zavaros filozófiai iskolák szimbolikus anya-és apafigurái manipulálják (Multik haza!).

A John Ridley ötlete alapján készült Sivatagi cápák a banalitásig elvitt realizmusával jelölte ki Russell pályájának további irányát, és a Multik haza! kitérője után A harcos újfent egy jellegzetesen amerikai történetséma kiforgatásával tüntet. A családjának – kiváltképp zsarnoki anyjának és crackfüggő bátyjának – szorításában vergődő Micky Ward boxoló karrierindító áttörésének „igaz történetként” felcímkézett feldolgozása távol áll attól, hogy Russell kezei között ámító amerikai sikersztorivá váljék. Habár A harcos kisrealizmusának, az executive producerként feltűnő Darren Aronofskynak és a drogos báty szerepében újabb brutális testi átalakuláson keresztülment Christian Bale-nek köszönhetően óhatatlanul kihívja A pankrátorral való összevetéseket, Russell még a Sivatagi cápáknál is kevésbé merészkedett távol megszokott fixációitól, így tesztoszterondús férfimelodráma helyett a kanapéba ivódott dohányfüst és a mosogató alatt erjedő tartalmú szemeteszsák bukéját árasztó újabb családfilmet rendezett, melyet csak néha pörget fel a ringbeli adrenalinfröccs. A harcos számára az A pankrátor, ami a Multik haza! számára a Tenenbaum, a háziátok volt: a megkettőzött főhősön keresztül is reflektált, legyőzendő idősebb testvér, akit hazai pályán – ott: felstilizált-átintellektualizált fogalmazásmód, itt: karcos realizmus – kell földre kényszerítenie. A hírhedten nehéz természetű Russell A harcossal került eddig a legközelebb a családi kötelékek elfogadásához – habár filmjének végkifejlete még így távol esik A család kicsi kincsének kollektív diadalélményétől –, ami sajátos párhuzamban áll azzal, hogy Aronofskyt munkájának közelébe engedte. Mintha végül beletörődne, hogy bizonyos értelemben minden kollektíva, így a kilencvenes években indult amerikai függetlenfilmesek is, valahol csak egyetlen, viszályokkal terhelt, nagy család.

A HARCOS (Fighter) – amerikai, 2010. Rendezte: David O. Russell. Írta: Scott Silver, Paul Tamasy, Eric Johnson. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Michael Brook. Szereplők: Mark Wahlberg (Mickey Ward), Christian Bale (Dicky Eklund),

Amy Adams (Charlene), Melissa Leo (Alice). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 115 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 23-23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10539