KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tél foglyai

Pápai Zsolt

Dead of Winter – amerikai, 1987. Rendezte: Arthur Penn. Szereplők: Mary Steenburgen, Roddy McDowall, Jan Rubes. Forgalmazó: Fantasy Film. 96 perc.

Utolsó előtti nagyjátékfilmjében Arthur Penn, a veterán filmforradalmár (A csodatevő, a Bonnie és Clyde, a Kis nagy ember és az Éjszakai lépések alkotója) különös módon nem összegezett vagy leltárt készített, hanem egy olyan géniusz előtt tisztelgett, akinek a munkásságához egyébiránt nem sok minden fűzte a hatvanas–hetvenes években készült mesterműveit. A tél foglyai szimpla Hitchcock-hommage lett: andalító tucatmozi, amely nem különösebben rossz, ámde korántsem delejes.

A történet középpontjában Katie McGovern (Mary Steenburgen), az állástalan színésznő áll, aki egy nap pazar thriller főszerepét kapja meg. Igaz, gyanúsan távoli helyre, fel a hegyek közé kell utaznia a próbafelvételre, de a busás honorárium, no meg a szerepformálással járó kihívások ígérete elaltatja a gyanakvását. A szerepet végül is megkapja, de egy olyan thrillerben, melyben az élete a tét.

A Psychót idézi néhány cselekményvezetési fogás (lásd például a rémek által szeparált lány keresésére induló férj mellékszálát), a hősnő börtönét jelentő házban lévő állatpreparátumok, továbbá a Roddy McDowall által alakított mészáros-segéd habitusa (ráadásul McDowall játéka sokban Anthony Perkins-ére emlékeztet), a Szédülést pedig a sztorin végigvonuló – sőt: megsokszorozott – személyiségcsere motívuma citálja. Mindazonáltal apró utalások további Hitchcock-opuszokat is előhívnak (az expozícióban a hősnő begipszelt lábú, de setesután is állhatatosan kukkoló férje a Hátsó ablakot, míg az egyik jelenetben a neonfehér tej a Gyanakvó szerelmet), és végeredményben a filmen annyira eluralkodik Hitchcock szelleme, hogy Arthur Penn-nek már alig jut szerep. Az atmoszférikus kísérőzene, valamint Steenburgen és McDowall játéka ugyan sokat dob a mozin, de az így születő hatást ellenpontozza egyes szituációk kiszámíthatósága (mindenekelőtt a zárlatbeli fordulatok ilyenek), és a keresett-kimódolt szimbolika (a filmben fontos szerep jut néhány aranyhalnak, mintegy a hősnő helyzetét illusztrálandó).

Anthony Gilbert The Woman in Red című regényét Penn előtt negyven évvel már feldolgozta Hollywood-Alsó bűnfilm-zsenije, Joseph H. Lewis, és mi tagadás, a rendező My Name is Julia Ross című szolid remeke semmivel sem szolgált rá, hogy remake legyen belőle. Penn munkájában semmi nem emlékeztet erre a thrillerklasszikusra, mármint azon kívül, hogy cseles célzásként az egyik szereplőt Lewisnak, egy másikat pedig Julie Rossnak hívják benne.

Extrák: két filmográfia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11091