KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A háború angyalai

Géczi Zoltán

Angel of the Skies – dél-afrikai, 2013. Rendezte és írta: Christopher-Lee dos Santos. Kép: Christopher Grant Harvey. Zene: Geo Höhn. Szereplők: Nicholas Van der Bijl (Kirk), Brad Backhouse (Ed), Adam Boys (Robertson), Lillie Claire (Deborah). Gyártó: Welela Studios / DS Film Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 103 perc.

Szerfelett valószínű, hogy a dél-afrikai Christopher-Lee dos Santos második nagyjátékfilmje tiszteletadás kívánt lenni a második világháborúban harcolt dél-afrikai önkéntesek előtt, legalábbis egyéb megfontolások nem igazolhatnák eme mű létezését. Az ilyen filmek létrehozásához nélkülözhetetlen feltételek között szerepel a történelmi hűség és a direktori szakértelem, sajnos, ez alkalommal sem történész, sem rendező nem sertepertélt a környéken. Csak a legszembeszökőbb részletekre kitérve: a Királyi Légierő Bombázóparancsnoksága a filmben szerepeltetett, amerikai eredetű B-24J bombázógépeket nem alkalmazta hadászati bombázóként németországi célpontok ellen, kiváltképpen nem éjszakai álcafestéssel; az ilyen missziókat más típusokkal repülték. A szép számban felbukkanó digitális Bf 109 típusok ugyan nagy vonalakban hasonlítanak a híres német vadászrepülőgépre, de a filmben szereplő változatot a tárgyalt időszakban már nem repülték, az itt látható álcafestés is idejemúlttá vált, nem beszélve arról az idegesítő körülményről, hogy minden második gép ezredparancsnoki jelzést visel, miközben a honi vadászerők jelzését fel sem tüntették rajtuk. Az is nyilvánvaló, hogy sem az animátorok, sem a rendező nem rendelkezett repüléstechnikai ismeretekkel, mert a gépek viselkedése merőben életidegen. A történelmi környezet rekonstruálására tett kísérlet, ha volt ilyen egyáltalán, totális kudarcba fulladt, és még csak nem is az a legnagyobb gond, hogy a rendező egyáltalán nem végezte el a kötelező házi feladatot. Hanem az idióta közhelyektől hemzsegő (hadifoglyokat lemészároló Waffen-SS tiszt!), harmatgyenge forgatókönyv, az 1990-es évek tévésorozatait idéző CGI-technológia, a botrányosan rossz hangkeverés, a gyatra színészi játék az, ami igazán élvezhetetlenné teszi ezt a magasztosnak szánt, ám végső kivitelezésében idegesítően didaktikus és szánni valóan ostoba próbálkozást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11642