KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ahol a szivárvány véget ér

Kovács Kata

Love, Rosie – angol-amerikai, 2014. Rendezte: Christian Ditter. Írta: Cecelia Ahern regényéből Juliette Towhidi. Kép: Christian Rein. Zene: Ralf Wengenmayr. Szereplők: Lily Collins (Rosie), Sam Claflin (Alex), Art Parkinson (Gary), Christian Cooke (Greg). Gyártó: Canyon Creek Films / Octagon Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 102 perc.

Az írás motívuma áll Cecelia Ahern (P.S. I Love You) Ahol a szivárvány véget ér című young adult regényének Rosie és Alex gyerekkorban kezdődő, e-mail-, chat- és sms-váltásokban elbeszélt románcának középpontjában. A viktoriánus lányregénybe illő, önsorsrontó pár melodrámai szálakkal szőtt története nem annyira a romantikus félreértések sorozatának, mint inkább a túlzott ifjonti büszkeség megnyilvánulásainak eredménye. A két legjobb barát maga előtt is titkolja valódi érzelmeit, mígnem egy hirtelen, fájdalmas utazás szakítja el őket egymástól (Alex Amerikába költözik), innentől pedig főként a szerencsétlen időzítéseken múlik, hogy szerelmük folyton meghiúsul. A regény moziadaptációjának csupán járulékos eleme, és nem formanyelvi vezérmotívuma a levélírás, középpontjában – ahogyan az angol címváltás: Love, Rosie is jelzi – pedig az érzelmes és öntudatos nőalak (Lily Collins) áll. Az azonban, hogy Rosie szobalányból szállodatulajdonossá avanzsál a filmben, ugyanolyan váratlan fordulat, mint ahogy magyarázat nélkül marad a tény is, hogy a – mindenféle karakterfejlődést nélkülöző – főhősök miért töltik fiatalkorukat attól frusztráltan, hogy nem képesek bevallani érzelmeiket. A nyitóképen Rosie, mint esküvői tanú ugyanolyan bánatos arccal ül egy menyegzői asztalnál, mint majd húsz évvel korábban sorstársa, Julia Roberts az Álljon meg a nászmenetben. Míg ez utóbbi a hoppon maradt barátnő jelenére koncentrált, vagyis a film középpontjában a legjobb barát esküvője állt, addig a mostani film egy masszív flashbackbe sűríti huszonöt év történetét – egyszóval sokat markol, de keveset fog. Mint ahogy arra sem keresi a választ, amire a közelmúltbeli zsánerrokonai (Egy nap, Időről időre, Az időutazó felsége): hogy valójában mi van ott, ahol a szivárvány véget ér, vagyis mi történik a nagy egymásra találás után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12117