KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Játszma

Kránicz Bence

The Call Up – brit, 2016. Rendezte és írta: Charles BArker. Kép: John Lee. Zene: Tom Raybould. Szereplők: Morfydd Clark (Shelly), Chris Obi (Őrmester), Max Deacon (Soxxx), Tom Benedict Knight (Marco). Gyártó: Red & Black Films / Stigma Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 90 perc.

 

Az utóbbi években mintha szakadék nyílt volna a sci-fi kétféle megközelítése között. Az egyik oldalon legalább százötvenmilliós költségvetéssel készülő hollywoodi adaptációk (szuperhősfilmektől young adult-sikerekig), a másikon filléres indie-darabok sorakoznak, amelyekben a tudományos-fantasztikus csavar hivatott piacképesebbé tenni az egyhelyszínes, kevés szereplőt mozgató kamaradrámát (kartondobozból és LED-lámpából barkácsolt időgépekkel például tele a padlás).

Utóbbi mezőnyben indul a korábban mindössze egyetlen rövidfilmmel szerénykedő brit Charles Barker nagyjátékfilmes bemutatkozása is, amely kivételesen nem az időugrós mozik számát, hanem a VR-filmek kisebb, de szintén népszerű táborát gyarapítja. Frappáns tömörséggel, már a főcím alatt megfogalmazott alaphelyzete szerint a közeli jövőben egy cég megszállott gamereket bérel fel, hogy teszteljék új játékát, de nem a monitor előtt görnyedve, hanem valós időben és térben mozogva, virtuálisvalóság-szemüveggel a fejükön. Ami játéknak indul, csakhamar élet-halál kérdése lesz, mikor kiderül, hogy spéci sisakjuk a valóságban is kisüti a szimulációban elhulló résztvevők agyát. A felismerés után beinduló, elcsépelt, de jól működtethető slasher-logika erejét gyengíti, hogy egyik játékos sem elég rokonszenves ahhoz, hogy fikarcnyit is törődjünk a sorsával – a hősök helyett a pincemély, elfúló hangon parancsolgató őrmester lopja el a show-t. Bár szimpatikus, hogy Barker állítana valamit a digitális fejlődés személyiségtorzító és testroncsoló hatásairól, semmi olyat nem mond, ami ne lenne benne mondjuk Cronenberg eXistenZében, a légből kapott fináléval pedig kissé nevetségessé is teszi magát. Hiába néhány impozáns látványelem, a Játszma leginkább egy HALO-epizód hosszúra nyújtott átvezető videóját idézi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12858