KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyílt tengeren

Vaskó Péter

 

Töredelmesen be kell vallanom, én a cápás filmekben a cápáknak drukkolok. Az emberrel szemben ugyanis tökéletesen logikusan és demokratikusan működnek: ha éhesek, esznek, és áldozataik esetében nem tesznek különbséget nem, kor és bőrszín között.

A cápás filmek mozgatórugója abból a szorongásunkból ered, hogy pocsék rosszul mozgunk a vízben, és itt előfordulhat, hogy a táplálékláncban hátrasorolódunk pár hellyel. Mivel roppant kényesek vagyunk arra, hogy az egész világ kényelmes játszóterünkként szolgáljon, dühösek vagyunk a cápákra, akik időnként kiszelektálják a bénázókat a vízből.

Éppúgy, mint a jelen filmben, ahol két menedzserbeteg fiatal indul tengerparti vakációra, laptoppal és mobillal felszerelve persze, hogy teljes kikapcsolódásról azért ne lehessen szó. A workoholic páros futtatja a rutin turista-programot, séta, fényképezés, tintahal-vacsora, de estére már sejtjük, döglött az egész: „ma ne, ma fáradt vagyok”. Mivel keményen dolgoznak rajta, hogy kipihenjék magukat, másnapra csoportos búvártúrára indulnak. Irány a nyílt víz: mosoly az arcokon, jópofa kísérők, kék víz, napsütés, színes halacskák, vidám brosúra-boldogság. Egészen a búvárkodásból való felmerülésig. A fiatal középvezető párt ugyanis némi adminisztrációs baki miatt a túrahajó ottfelejtette az óceán közepén, az idő múltával pedig fogy a remény és sokasodnak az uszonyok.

A Nyílt tengeren alkotói kemény fába vágták a fejszéjüket, amikor ultra-low büdzséből, videóra próbáltak amolyan indy cápás filmet forgatni. Mivel nem volt pénzük bazi nagy gumicápára, mint Spielbergnek, sem költséges trükkökre, a film nagy részében vízen lebegő beszélő fejeket látunk. A cápátlan suspense működik is egy darabig, némi konfliktus is elindul: önvád és rövid veszekedés a semmi közepén, egy kis kiabálás és riadt pacsálás, de aztán a monokróm, kék minimalizmusban ez is, az is elhal, míg végül a film némileg tanácstalanul véget ér.

Az „igaz történet alapján” kitétel talán erre is utal: rövid példázat arról, hogy a trendi rutinból, a kényelmességből kiesve így halunk meg: értelmetlenül, ostobán, bénán, süketen és hősietlenül, az életvágyat akkor visszanyerve, amikor már késő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1829